Valószínűleg piros betűs ünnepként jegyzik majd naptárukban a Manchester City szurkolói azt a napot, amelyen az arab emírségekbeli Abu Dhabi United Group (ADUG) megegyezett Thaksin Shinawatrával a klub felvásárlásáról. A thai üzletember – miután számlái egy részét zárolták a hazájában ellene folyó eljárás keretében – úgy érezte, nem képes fenntartani az egyesületet; sürgősen meg is vált tőle, s bár állítólag tízszázaléknyi részesedést megtartott, mára mellékszereplővé zsugorodott. A helyébe lépő araboknak nem a City volt az első számú kiszemeltjük, csakhogy az Arsenal részvényesei megvétózták az eladást, a Newcastle 400 milliós vételárát a vevők sokallták, míg a Liverpool vonzerejét csökkenti az egyletre váró elkerülhetetlen stadionépítés – maradt tehát a City.
Harminckét éve nem nyernek semmit
Talán a legvérmesebb drukkerek sem gondolták volna, hogy az új tulajdonosok ilyen elánnal vetik bele magukat a csapat felvirágoztatásába. Szeptember első, egyben az átigazolási időszak utolsó napján brit átigazolási rekordért (32.4 millió font) sikerült megszerezniük Robinhót, de Mario Gomezt és Ruud van Nistelrooyt is megkörnyékezték – utóbbiért állítólag egy kitöltetlen csekket küldtek Madridba, de a spanyolok nem kívántak megválni a holland gólvágótól. Egy ideig úgy tetszett, elhappolhatják Dimitar Berbatovot is a Manchester United elöl, ám a bolgár csatár végül inkább a nagy riválist választotta.
Nem csoda, hogy a szurkolók lázban égnek, hiszen ekkora tőkére alapozva sikerülhet megszorítani a négy nagyot – mit megszorítani; sokan már közeljövőbeli bajnoki címről álmodoznak! A sikeréhség érthető: a City legutóbb 1976-ban nyert trófeát (Ligakupa). Túlzás lenne azt várni, hogy több tízmillió fonttól hirtelen bajnokesélyessé avanzsál egy gárda, ám ha tudatos és türelmes csapatépítésre fordítják a pénzt, akkor az elkövetkezendő években bizonyosan számolni kell a Cityvel. Ne feledjük: Roman Abramovics (és fontmilliói) érkezése után két évvel már bajnok lett a Chelsea.
Mark Hughes, a City menedzsere szerint az átigazolási politika nem változik meg gyökeresen, igaz, azt ő is elismerte, lehetőségeik ugrásszerűen javultak; ugyanakkor arra intett, hogy ne egyik napról a másikra várják a sikereket.
„A szurkolók természetesen joggal optimisták, de egy csapatot felépíteni időigényes folyamat, és ahogyan korábban is mondtam, az a legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott legyen a keretünk – nyilatkozta a walesi szakember. – Ez az én felelősségem, és azon leszek, hogy a lehető leggyorsabban teljesítsem ezt a célt. Olyan játékosokat keresünk meg a jövőben, akik segíthetnek valóra váltani az ambícióinkat. Persze az olyan, egyelőre névtelen fiatal labdarúgókra is figyelünk, akik a jövőben nagy értéket képviselhetnek majd. Az én szerepem nem változott, csak a felhasználható pénz nagysága, ami azt jelenti, hogy minőségi futballistákat hozhatunk a klubhoz.”
Cristiano Ronaldóért 135 milliót is adnának
De kik állnak az ADUG mögött? A cég hivatalos „arca” dr. Szulejman al-Fahim; ő az az üzletember, aki levezényelte a tárgyalásokat, s aki általában nyilatkozik a befektetők nevében. Bár a 31 éves üzletembernek is hatalmas a vagyona, a BBC szerint mégsem ő, hanem a kitűnő lovas hírében álló Manszur Bin Zajed al-Nahjan sejk, az abudzabi uralkodócsalád tagja a kulcsfigura, akinek apósa nem más, mint Mohammed sejk, a Liverpool megvételével kacérkodó Dubai International Capital (DIC) főnöke.
Az al-Nahjan família vagyonát a BBC 560 milliárd fontra becsüli, amelynek töredéke is szinte határtalan lehetőségeket teremt az angol csapat számára. Al-Fahim doktor nagyívű tervei szerint a most futó szezonban a Citynek az első négy hely valamelyikén kell kikötni. Az új tulajdonosok már a januári erősítésekről is beszéltek; télen a csapathoz akarják csábítani többek között Cesc Fabregast, Fernando Torrest és Cristiano Ronaldót is, akiért állítólag 135 millió fontot (!) sem sajnálnának.
„Az a célunk, hogy a Manchester City ne csak Anglia, hanem a világ egyik legnagyobb klubja legyen – fejtegette al-Fahim doktor. – A Real Madrid kilencven millió fontra taksálta Cristiano Ronaldót, de szerintem egy ilyen klasszis százharmincötmillió fontot is megér. És miért ne fizetnénk ki? A miénk lesz a világ legnagyobb klubja, nagyobb, mint a Madrid, nagyobb, mint a Manchester United.”
Noha ezek az elképzelések egyelőre a valóságtól elrugaszkodottnak tűnhetnek, Robinho személyében megérkezett az első fecske, akinek szerződtetésével talán más klasszisok számára is vonzóbbá válik a City.
A Unitednél egyelőre nem félnek a riválistól
A Manchester United háza táján nem keltett riadalmat, hogy esetleg új trónkövetelő jelentkezik, és a Cristiano Ronaldóról szóló pletykákat sem veszik túlzottan komolyan.
„Beszélniük persze szabad róla – jegyezte meg mosolyogva Sir Alex Ferguson, az MU menedzsere, aki egyelőre nem különösebben tart az új vetélytárstól. – Nem aggódom a City miatt, a futball tele van kihívásokkal. Az elmúlt években a Chelsea, azelőtt meg az Arsenal volt a nagy rivális, egyszerűen el kell fogadni a versenyhelyzetet.”
Ryan Giggs úgy érzi: egy csapatnak nem elég, ha mértéktelenül nyomják bele a pénzt.
„Lehet, hogy a Cityé a leggazdagabb tulajdonos, de továbbra is a United a legnagyobb klub a világon – mondta az MU szélsője. – A mi csapatunknak olyan története és nimbusza van, ami több mint egy évszázadon át épült, gazdagodott, és olyan legendás futballisták alakították, mint például Sir Bobby Charlton vagy George Best. Nem lehet csak úgy megvenni egy klubot, és rögtön megnyerni mindent, a megfelelő munkához stabilitásra van szükség. Persze a pénz nem hátrány, hiszen így klasszisokkal lehet megerősíteni a keretet.”
