A minap egy társaságban megmosolyogták optimizmusomat, amikor kijelentettem: én bizony 23 éremre, köztük nyolc aranyra számítok Pekingben. A derültség akkor lett még nagyobb, amikor kezdtem sorolni, hogy többek között a női vízilabdázóktól és a női tőrcsapattól is aranyat remélek. Ekkor visszakérdeztem. „Miért, arra gondolt volna bárki is, hogy Helsinkiben máig megmagyarázhatatlan módon 16 aranyat nyerünk (azóta is csupán kétszer jutottunk tíz fölé, Szöulban és Barcelonában)?” Hitte volna bárki is, hogy az a bizonyos „kicsi lány” ’88-ban, 14 évesen több mint egy testhosszal előzi meg a világot? Bízott valaki is abban, hogy Nagy Tímea mindegyik gyermeke születése után nyer egy aranyat (Csenge és Luca világrajöttét követően egy-egy olimpiát nyert, Csanád megszületése után világbajnok lett). Gondolt valaki arra, hogy az elsősorban párosmenő Kolonics Gyuri Makszim Opaljev és Andreas Dittmer előtt olimpiai bajnok lesz Syndeyben? Nem, nem gondoltunk rá, mint ahogy arra sem, hogy Koló már nem lesz ott Pekingben…A magyar sportszakma képviselői mindig az elmúlt évek világbajnokságai alapján következtetnek a várható aranyérmek számára, csak éppen kihagyják a számításból, hogy sok magyar sportoló úgy lett olimpiai bajnok, hogy vb-n jószerivel még érmet sem nyert. Nem számolnak azzal, hogy a magyar sportolók csodákra képesek!Persze van itt valami, ami még az aranyérmek számánál is fontosabb. Magyarország tele van ellentétekkel, feldolgozatlan feszültségekkel. Elég csak megnézni egy egyszerű fórumot a Nemzeti Sport Online-on, ahol sokszor a sporttól már teljesen eltávolodva csak úgy röpköd a megmagyarázhatatlan szitokáradat mindenféle irányba.Van azonban valami, ami a leghevesebb indulatokat is képes elnyomni, ez pedig a magyar sportsiker! Amikor jégkorongozóink feljutottak az A-csoportba vagy Németh Krisztiánék bronzérmesek lettek, akkor mindenki egyként szurkolt, gratulált, örült. A pekingi olimpia, ha csak két hétre is, újra összehozhatja egy kicsit az országot. A kocsmákban a tévék előtt ismeretlen ismerősök büszkén kacsintanak majd össze, amikor a megnyitón Kammerer Zoltán megjelenik a zászlóval, mondván: „jönnek a MIEINK!” Az olimpia alatt mindannyian, vidékiek és fővárosiak, idősek és fiatalok, fradisták és újpestiek, MSZP-sek és fideszesek egy emberként szurkolunk a közös cél érdekében, a magyar sportolók sikereiért. Gondolták volna?
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik