Egy csapat vagyunk

Amikor kilépett a ring ből, azt mondta, nem érezte jól magát odabent...Amikor kilépett a ring ből, azt mondta, nem érezte jól magát odabent...

Így is volt – mondta Káté Gyula. – Fizikailag nem tartok még sehol, hiszen egy hónapig betegeskedtem arcüreg- és mellhártyagyulladással, aztán még két hétig nem edzhettem, hogy teljesen felépüljek. Csak a múlt héten gyógyultam meg teljesen, s tudtam rendesen edzeni.

Ez a harciasságán nem látszott...

Magyarországon rendezett versenyen, vagy éppen egy csapattalálkozón mindig az az ember célja, hogy lenyűgözze a nézőket. Örülök, hogy nekik tetszett, ahogy küzdöttem, de bevallom, nekem egyáltalán nem. Csupán egy-két bal felütés, jobb csapott kombinációm ült úgy, ahogy szerettem volna, a negyedik menetben láttam, hogy egy ilyen át is futott az angolon. De összességében messze vagyok a csúcsformámtól.

Aki éppen nem bokszolt, folyamatosan biztatta a szorítóban küzdő társát. Ön nemegyszer kiabált be Bedák Palikának, hogy „ez az”, „szép volt”!

Végül is egy csapat vagyunk, szeretjük egymást. Én is hallottam a ringben, amikor Szili Pista biztatott a nézőtérről. De miért kellene ennek máshogyan lennie, amikor évek óta együtt járjuk a világversenyeket, mindig próbálunk segíteni a másiknak. A héten Lengyelországban az Európai uniós országok bajnokságán indul.

Ezt a versenyt már kétszer is megnyerte. Most mik a tervei?

Most is szeretném, bár nem ismerem a mezőnyt, hiszen rendeznek még más rangos tornákat is ezzel egy időben, és azt sem tudom, a kondim meddig tart ki. Tartok tőle, hogy a második-harmadik meccsemen már nem leszek elég fitt. Az a lényeg, hogy az olimpiáig kondicionálisan teljesen rendbe jöjjek, és a formámban is utolérjem magam. Remélem, így is lesz.