Habár Jürgen Klinsmannt választották meg az Európa-bajnokság legjobb játékosának, ha nincs Oliver Bierhoff, alighanem eggyel kevesebb trófea díszelegne a németek vitrinjében. A hőskölteményben az a legszebb, hogy Berti Vogts szövetségi kapitány amolyan „töltelékemberként” vitte ki Angliába a hórihorgas támadót, aki a csoportkörben egyszer 8, egyszer pedig 85 percnyi játéklehetőséget kapott, gólt nem szerzett. A Terrier a fináléban is csereként küldte be a sérülésektől tizedelt német válogatottba, Bierhoff pedig harapott: öt perccel pályára lépése után egyenlített, majd a hosszabbításban a futballtörténelem első, mindmáig emlékezetes aranygóljával összetörte a cseh szíveket. Nem is találta el jól a labdát (azt mondták róla egyébként, hogy fejesei erőteljesebbek lövéseinél…), ám Petr Kouba kapus olyan szerencsétlenül ért a labdához, hogy végül a bal kapufa mellett a hálóba pattogott. Így lett Bierhoffból ünnepelt sztár, az Eb-döntő főhőse – bár azt se hallgassuk el, hogy két évvel később az Udinese játékosaként olasz gólkirály lett, illetve hogy 70 mérkőzésén 37 gólt szerzett a Nationalelfben.
