Ráijesztettek a Honvédra

Kazincbarcikán a kora délutáni órákban beborult, eső, majd havas eső áztatta a pályát, ráadásul metsző, hideg szél fújt. Ennek ellenére tisztes létszámú publikum előtt veselkedhettek egymásnak a csapatok. A hazaiak szerették volna folytatni a korábbi évek hagyományait, hiszen 1989-ben az együttes beverekedte magát a legjobb négy közé, és csak az elődöntőben hajtott fejet a Vác előtt. Négy éve, 2004-ben a legjobb nyolc közé került a gárda, miután a Sopront búcsúztatta. Az idei küzdelmek során ugyancsak a nyolcban van Kócsi József vezetőedző legénysége, ahová a DVTK-t kiverve került.

Ott volt a nézőtéren mindkét együttes tulajdonosa. George F. Hemingway jelenléte nem szerzett meglepetést, annál váratlanabb volt viszont Keller József megjelenése! A barcikaiak tulajdonosa a közelmúltban rendkívül súlyos szívműtéten esett át, első útja a kórházi ágyról kedvenc csapata kupatalálkozójára vezetett. Mire a kispestiek magukhoz tértek, az eredményjelző tábláról már kétgólos hazai vezetést lehetett leolvasni. Az elsőnél Kovács Péter adott be nagyszerűen a bal oldalról, és az érkező Simeon Stevica pompás mozdulattal csúsztatott a kapu bal oldalába. Öt perc sem telt el, ismét a román csatár jeleskedett: 11-est harcolt ki, amelyet Julius Binder kíméletlenül értékesített. Erre azért nem számított a vendégcsapat… Zavar keletkezett soraiban, és jó időbe telt, amíg sikerült felvennie a találkozó ritmusát.

A félidő hajrájában a nézőtéren is furcsa esemény játszódott le. A mintegy harminc kispesti szurkoló közül tucatnyian megindultak a Honvéd kispadja felé, miközben kórusban pocskondiázták Supka Attila vezetőedzőt. Természetesen a „találkozó” elmaradt a biztonsági emberek határozott fellépésének köszönhetően.

A második félidőben az orkánerejű szél a vendégeket támogatta, átvették az irányítást, és egyre-másra vezették támadásaikat. Igaz, ziccereket nem tudtak kialakítani, de az egyenlítő gólt megszerezték – a barcikaiak szerint jogtalan 11-esből.