Megint egy ugrás az ismeretlenbe
DeAndrey Abron (15–1, 10) – íz lelgessük a nevet, április 26-án Drezdában ő lesz az ellenfele a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú világbajnoki övét tizedszer kockára tevő Erdei Zsoltnak (28–0, 17). Amerikai, ballag a 36. születésnapja felé, 2004. szeptember 18. óta profi (miheztartás végett: Erdei akkor már túl volt két címvédésen), valamilyen csoda (ne legyünk azért naivak…) folytán hirtelen a WBO-rangsor hetedik helyén találta magát, előtte amerikai amatőr bajnok meg másfél évtizedig hivatásos katona volt. Körülbelül ennyit érdemes tudni róla, illetve azt, hogy beleillik a Danny Santiago, George Blades, Tito Mendoza vonulatba. Őket Madár könnyedén elintézte, remélhetőleg ez a sors vár majd Abronra is.
Hogy mi ezzel a baj? Nem ezt ígérték. Bár lassan már ahhoz is hozzászokhatunk, hogy következmények nélküli ország után következmények nélküli bokszvilág is van. Úgy 2004 szeptembere (nem árt még egyszer rögzíteni: Abron profi bemutatkozása) óta az Universum BoxPromotion részéről mást sem hallani, mint hogy a következő meccsre aztán már tényleg nagyszerű, neves ellenfelet hoznak az „istálló húzóerejének”. (Utóbbit eddig élőben a tulajdonos Klaus-Peter Kohltól és vejétől, a „majdnem főnök” Dietmar Poszwától is hallottuk már.)
Hát hoztak. És maradjon mindenki csendben, mert Erdei tizedszer is megvédheti a koronáját, és akárcsak legutóbb, Mendoza ellen ugyanitt, most is „...megmutatja magas szintű boksztudását, és alátámasztja verhetetlenségi nimbuszát”, ahogyan a sajtóanyagban is olvasható. Csak ha valakinek nem csupán felvillantanak, de meg is mutatnak egy Danny Green elleni címegyesítő meccsről szóló szerződést, majd a meghiúsulása után még kecsegtetik egy Adrian Diaconu elleni kötelező címvédéssel, aligha lesz boldog a DeAndrey Abron név hallatán. Még ha Madár sohasem esik abba a hibába, hogy lebecsülje soros riválisát (meg aztán 79 kiló környékén már fájnak a pofonok, és egy ütése mindenkinek lehet), bizton állíthatjuk: sokkal szívesebben látná magát azon a hétvégén a perthi, mintsem a drezdai ringben (27-én Green Hugo Hernán Garay ellen száll ringbe Ausztráliában). Ott ugyanis összehasonlíthatatlanul több lenne a motiváció. Elsősorban nem anyagilag, hanem sportszakmailag. Mert két rangos övvel (WBA, WBO) még nagy álma, az év sportolója cím sem lenne elérhetetlen számára. Akár az olimpia évében is.
A baj, hogy ő csak a ringben diktálja az ütemet. Azon kívül neki is diktálnak.
