Szokatlan módon a NEC Nijmegen vezérkara már március elején bejelentette, hogy él opciós jogával, és két évvel meghosszabbítja Vadócz Krisztián idény végén lejáró szerződését. Figyelembe véve, hogy Vadócz a szezon közben érkezett és még csak 20 bajnokit játszott a NEC-ben, a mostani döntés nagy elismerés.
Meglepte, hogy ilyen gyorsan a maradása mellett voksoltak a vezetők?
Ahhoz képest igen, hogy csak a bajnokság végére ígérték. Azt hiszem, fel akarták dobni a legutóbbi szurkolói est hangulatát, és bejelentették, hogy maradok.
Mire a drukkerek?
Üdvrivalgásban törtek ki, a végén meg sokan gratuláltak. Nekem is jólesett a fogadtatás, bár kétségtelen, ebben benne volt az, hogy most megy a csapatnak. A legutóbbi hat mérkőzésünkből ötöt megnyertünk, többek között a Heerenveen és a Feyenoord otthonában is győztünk.
Feltételezem, hogy légióskarrierje alatt Nijmegenben érzi magát a legjobban.
Inkább azt mondom, hogy az Auxerre-nél és a Motherwellnél is hozzásegítettek ahhoz, hogy itt tartsak. De tény, jó érzés, ha elismerik az ember teljesítményét. Elégedett vagyok a helyzetemmel, de kész vagyok a folytatásra, a még jobb pozíció elérésére.
Ezek szerint nem innen akar visszavonulni.
A Nijmegenben mindig sok a fiatal, a nagyobb költségvetésű klubok szívesen szemezgetnek innen. Én is próbálok ezen tehetségek közé bekerülni. Hollandiában világosan kirajzolódnak a körvonalak. Van néhány csapat, amely a kiesés ellen küzd, aztán jön a mezőny közepe. Ott már szépen játsszák a futballt, de messze nem úgy, ahogy a topcsapatok.
A NEC már középcsapat?
Most már igen, de ha 2007 végén kellett volna erre válaszolnom, akkor nehezebb helyzetben lettem volna. Az biztos, hogy próbálok előrébb lépni, ám ebben segítene egy válogatott meghívó is. Ha jól teljesítek, szeretnék bekerülni. Ha a válogatottban is jól megy, még jobb csapatba igazolhatok.
