A fruttiárus

„A frutti, a frutti, a rágógumi...”

És ment az üzlet hétről hétre, évről évre. Kalap mindent eladott – jártában, keltében, fruttit, rágógumit, Vasassapkát, Honvéd-zászlót.

Kalap ugyanúgy része volt a magyar futballtörténelemnek, mint az Aranycsapat vagy a perecesi sporttelep összedőlt kapufája.

Kalap különösen a Népstadionban rendezett kettős rangadókon volt elemében, csaknem az egész, gigantikus lelátót bejárta, s kedves rímekkel árulta portékáit.

Akkoriban, a fruttit majszolva még nem ismertünk ilyen kifejezéseket, mint merchandising, marketing, büdzsé és hasonlók.

Az állam támogatta a futballcsapatokat, és senkit sem érdekelt, mennyi a jegybevétel. Mezeket pedig még kéz alatt, kapualjakban vagy az Ecserin sem lehetett venni. Kalap is megelégedett, a mentolos rágógumik mellett, a kisebb klubzászlók és idétlen formájú, befőttesgumival ellátott Fradi-, Újpest-, Vasas- és Honvéd-sapkák árusításával.

Pedig a fénykorban hatalmas üzlet lehetett volna a sportrelikviák árusítása. A labdarúgásnak itthon is óriási bázisa volt. Ha az újjáépített s 1974-ben felavatott Üllői úti stadionban, Nyilasi Tibor és Ebedli Zoltán pályájának delelőjén a halványzöld és hófehér, Fradi-címeres adidas-mezt árulták volna, hát biz' isten eladnak belőle meccsenként húszezret.

És ma? Hiába működik a nagyobb csapatoknál szurkolói bolt, ha a kereslet elenyésző. S nem elsősorban a szurkolók lelkesedésévél van a baj: a pénz kevés, a pénztárcákban, farmerzsebekben lapuló ezreseket kell beosztaniuk a fiataloknak.

Azoknak az ifjaknak, akik még ma is megszállottan szeretik kedvenc csapatukat. Felesleges lenne most összehasonlítást tenni bármelyik angol vagy spanyol csapat üzletpolitikájával.

Nagyon is fals mondat itt, hogy a Manchester United előző évi büdzséjének több mint harminc százalékát a klub ajándékboltjaiba befolyt pénz fedezte. Mert ott fontos a tradíció és még fontosabb a minőség – mind a pályán, mind az üzleti életben.

Mi nemcsak játéktudásban vagyunk fényévekre ettől. A sportág alig-alig eladható itthon, sem a televíziók, sem a szponzorok nem kapkodnak utána. Csoda-e, ha a gyerekek (akik tehetik) inkább Real-, Barcelona-, vagy Inter-mezben mászkálnak? Ha szegény Kalap élne, talán már fruttit sem árulna...