Összeomlás a szünet után

Mariano Ortega nem ijedős játékos. Az Aragon 37 éves kézilabdázója a spanyol–svéd meccs utolsó percéig ötször lőtt kapura, s egyszer sem volt eredményes.

Ez sem vette el azonban a kedvét, a kiélezett végjátékban 26–26-os állásnál hatodszor is kísérletezett. Nyolc másodperc volt hátra, amikor a kapusuk helyett is mezőnyjátékost pályára küldő spanyolok jobbátlövője a levegőbe emelkedett, majd Tomas Svensson kezébe dobta a labdát. A svéd kapus indított, Jonas Kälmann pedig egy másodperccel a befejezés előtt az üres kapuba lőtt. Ezzel a magyar válogatott legnagyobb riválisa a döntetlenért járó egy pont mellé plusz egyet kapott ajándékba.

Szerencsére a francia–német meccs úgy alakult, ahogy az a mi szemszögünkből a legjobb, azaz nyertek Claude Onesta tanítványai (26–23), s ezzel már biztos csoportelsők. Így a csütörtöki utolsó fordulóban már nem kell megszakadniuk a mieink ellen.

Persze a magyar játékosok nem számolgattak, hiszen egyértelmű volt, hogy le kell győzni Izlandot – ha lehet, minél nagyobb különbséggel. Skaliczki László kezdőcsapatában először szerepelt három balkezes játékos, Iváncsik Tamás volt a jobbszélső, Mocsai Tamás a jobbátlövő, Nagy László irányított, s az is meglepetést szerezhetett az északiaknak, hogy beállóban nem Gál Gyulával, hanem Zubai Szabolccsal találkoztak.

Jól indult számunkra a sorsdöntő összecsapás (bár ebben a középdöntő-csoportban mindegyik meccs sorsdöntő), 12 perc telt el, s 8–4re vezetett a szellemesen, nagy kedvvel és a tét ellenére meglepően higgadtan kézilabdázó magyar együttes. Nagy László hamar elkapta a fonalat, Mocsai Tamás is jól kézilabdázott, csak a szünetig hat gólig jutó Snorri Gudjónssonnal nem tudtak mit kezdeni a mieink, akik a félidő második felében érthetetlenül kapkodni kezdtek.

Az izlandi válogatott pedig életveszélyes. Ha megérzi a lehetőséget, le is csap rá.

A szünet után pedig ott volt a sansz a középdöntőben pont nélkül szerénykedő válogatott előtt – s élt is vele. Gudjónsson ott folytatta, ahol a pihenő előtt abbahagyta, ráadásul a kapuban Hreidar Gudmundsson is nagyon elkapta a fonalat. Amikor a 34. percben Mocsai értékesített büntetője után 18–18 állt az eredményjelzőn, semmi sem utalt katasztrófára. A jó tíz perccel később érkező 8–1-s izlandi roham után már csak a csodában bízhattunk, ám ezúttal nem sikerült a bravúros talpra állás.

Amikor lett volna lehetőség a felzárkózásra, Nagy László és Gál Gyula ziccerét, majd Mocsai Tamás hétméteresét védte Gudmundsson, Laluska Balázs pedig a kapufát találta telibe.

Aztán a 49. percben öt gólra megközelítette ellenfelét a magyar válogatott, még felcsillant a remény, ám újra jöttek a hibák, így izlandi gálaelőadás lett a vége. A nyolcgólos vereség ellenére még van esélye a magyar együttesnek, hogy olimpiai selejtezőt érő helyen végezzen (ehhez mindenképpen le kell győznie a franciákat), ám ez a szerda is bizonyította, hogy a számolgatásnak nincs értelme, bármi megtörténhet…

Bízzunk a csodában!