Sokakat meglepett a bejelentésével! Miért szánta rá magát erre a lépésre?Sokakat meglepett a bejelentésével! Miért szánta rá magát erre a lépésre?
Nem most határoztam el, hogy távozom Diósgyőrből. Már a mérkőzést megelőzően eldöntöttem, hogy felállok, a jelenlegi körülmények között nem látom értelmét a folytatásnak – mondta Pajkos János, a DVTK búcsúzó szakvezetője.
Ez elég rejtélyesen hangzik. Kifejtené bővebben, mire gondol?
Maradjunk annyiban, hogy a csapat háza táján nincs nyugalom, meglehetősen kusza a helyzet. Az utóbbi időben a tulajdonosváltás miatt idegen emberek bukkantak fel az öltözőfolyosón, a csapat szétszakadt. A labdarúgók azt sem tudják, kire, mire figyeljenek. Ilyen szituációban képtelenek függetleníteni magukat a történésektől, ez aztán a pályán üt vissza. De nézzük csak a REAC elleni találkozót! A hajrában Simon Attila ezerszázalékos helyzetet hagyott kihasználatlanul, a hosszabbításban Hegedűs Gyula hatalmasat hibázott, és ez a vesztünket okozta. Az úttörőcsapatok játékosai is tisztában vannak azzal, hogy egy védő a saját kapuja elől nem fejelheti ki a labdát középre, a tizenhatos előterébe, mert abból baj lehet. Kérdezem: mit tehet ilyenkor egy edző?
Elfogadva amit mond, azért a tény mégiscsak az, hogy az ön irányítása alatt tíz mérkőzést játszott az együttes, és négy vereség mellett hat döntetlenre futotta az erejéből.
Azért arról se feledkezzünk meg, hogy a tavasszal a mostaninál lényegesen erősebb alakulat erejéből is csak tizenhárom pontra futotta, s ennél még a kieső Vác is jobban szerepelt! A nyáron kulcsjátékosok távoztak, a helyükre érkezők egyelőre nem ütik meg a kívánt szintet, miképpen csalódást okoztak az afrikaiak is. Hazai környezetben veszítettünk a Siófok és most legutóbb a REAC ellen, egy héttel ezelőtt Tatabányán egy megnyert mérkőzést engedtünk ki a kezünkből. Ebből világosan látszik, hogy nekünk csak akkor van esélyünk, ha maximálisan odateszi magát mindenki, csúszikmászik a siker érdekében.
A REAC ellen nem érdemeltek vereséget, mégis kudarccal zárult a meccs.
Ha nem megy a játék, egy idő után a labda kifelé pattan a kapufáról, míg az ellenfélnek minden sikerül. Ezért gondoltam azt, hogy felállok, jöjjön valaki más, hátha egy új arc több eredményt hoz. Rólam köztudott, hogy sohasem ragaszkodtam foggal-körömmel a kispadhoz, most sem teszem. Sajnálom, hogy nem folytathatom, illetve fejezhetem be segítőimmel az elkezdett munkát, de a kialakult körülmények miatt nem maradt más lehetőségem, mint távozni.