Alibizés helyett merész futballt!

Az eddig dicsőséges tavaszi hadjárat következő csatájára tizennyolc játékost nevezhetett be Várhidi Péter, azaz a szövetségi kapitánynak szűkítenie kellett a húszas keretet. Hétfő este döntötte el, hogy Bori Gábor és Leandro nem utazik el a többiekkel.

Nehéz döntés volt?

Sohasem könnyű elköszönni egy játékostól, aki kifogástalanul dolgozott a csapattagságért, és fontos láncszeme is a keretnek– felelte a kapitány. – Bori Gábort csak egy poszton, jobbszélsőként vehetném számításba, itt viszont Gera Zoltán és Filkor Attila mögött ő csak a harmadik. Leandro ugyan azt mondta, tökéletesen egészséges, ám én a mozgásán úgy éreztem, nincs még teljesen rendben a sérült bal lába. Nagyon gondolkodom azon, hogy három belső védővel állunk fel, mert az ellenfél gyakran feltol egy negyedik támadót, többnyire a leshatárra, és így négy a négy elleni szituációt olykor versenyfutással kellene megoldanunk, amelyet nekünk nemigen tanácsos elvállalnunk. Megoldás lenne a két szélső középpályás visszavonása is, de Gera Zoltánt és Dzsudzsák Balázst nem szeretném a védősorba kényszeríteni.

Túlságosan védekező lenne a játékunk?

Igen. Szeretnék a játékosaim erényeire építeni, márpedig a két említett futballista elsősorban a támadójátékával képes a leghasznosabban segíteni. Ha ezt a szisztémát választom, akkor Czizmadia, Vaskó Tamás és Juhász Roland lesz a három középső védő, Szélesi Zoltán és Vanczák Vilmos pedig a széleket zárja majd le.

Ebben az esetben ki marad ki a bosnyákok ellen győztes csapatból?

Tőzsér Dániel ül le a padra, és Hajnal Tamás húzódik hátrébb, ahol valószínűleg a hozzá hasonlóan alacsony Emrével találkozik majd. Ha viszont maradok a bosnyákok elleni szerkezetnél, akkor Vass Ádám mellett Tőzsér Dániel vagy Tóth Balázs lesz a másik védekező középpályás.

Még egy kérdőjel van a csapatban: Priskin Tamás, illetve a szombaton remeklő Feczesin Róbert lesz-e az ék?

Ha teljesen egészséges, akkor Priskin Tamás. Eddig élvezte a bizalmat, élt is vele, nem tehet róla, hogy az előző mérkőzés előtt megbetegedett. Ugyanakkor kellemes gond, hogy két nagyszerű csatár közül választhatok.

Ezzel el is értünk a támadókhoz. Idegenben mennyire biztatja a játékosait bátorságra, kockázatvállalásra?

Maximálisan. Most messzebb leszünk az ellenfél kapujától, mint voltunk a bosnyákok ellen, ezért döntő lesz, hogy az ék mennyire tudja megtartani a labdát. Én idegenben sem vagyok hajlandó elviselni az alibizést, az oldalpasszokat. A játékosoknak már látniuk kell, nincs átjátszhatatlan védő, azt várom, hogy Isztambulban is bátran, egészséges önbizalommal futballozzanak.

A várható pokoli hangulat ellenére is?

Miért ne?! A többségük Nyugat-Európában keresi a kenyerét, ahol ugyancsak telt ház előtt játszanak. Nem úgy ismerem a játékosokat, hogy bármitől is megijednének.