Erőpróba lesz a javából
Azt követően, hogy a magyar válogatott augusztus 22-én parádés futballal 3–1-re legyőzte a világbajnoki címvédő Olaszországot, sokan nagy tétben fogadtak: a csapat a bosnyákok elleni Eb-selejtezőn is sikeres lesz majd. Akik ebben hittek, joggal érveltek azzal, hogy Bosznia-Hercegovina korántsem képvisel olyan játékerőt, mint az olasz együttes, ráadásul a nemzeti gárda tavaly szeptemberben vendégségben is felülmúlta soros ellenfelét. Persze voltak aggodalmaskodók, akik hangoztatták, a legjobb honi labdarúgók tétmérkőzésen megközelítőleg sem tudnak úgy teljesíteni, mint amikor nincs tétje a kilencven percnek, mi több, a továbbjutásra is esélyes bosnyákok verekedős futballja nem ízlik majd a magyar játékosoknak.
Szombaton aztán örömmel szembesültünk azzal, nemcsak fellángolás volt az „olaszverés”, igenis vannak olyan labdarúgóink, akik többre hivatottak annál, mint hogy az ellenfelek egy kézlegyintéssel intézzék el őket. Az Olaszország, valamint Bosznia-Hercegovina elleni produktum olyan erős alap, amelyre lehet építeni, éppen ezért egyre többen hihetnek abban: eredménye lesz a válogatottnál végrehajtott generációváltásnak. Tudjuk, a játékosok, akikben Várhidi Péter szövetségi kapitány bízik, futballoztak már jóval gyengébben is, mint a legutóbbi két fellépésen – gondoljunk, mondjuk, a norvégok elleni fájdalmas meccsre… –, de azt is látni kell, Gera Zoltán, Hajnal Tamás vagy Dzsudzsák Balázs tehetsége, Fülöp Márton, Vass Ádám, Juhász Roland és a többiek futball iránti alázata lehetőséget kínál az előrelépésre.
Szerdán Törökországban nem a magyar csapat lesz az esélyes. Nem bánkódnánk, ha bűn rossz játékkal, szerencsével jönne öszsze az esetleges pontszerzés, ám a jövőt illetően sokkal többet jelentene, ha éppolyan szervezetten, hatalmas becsvággyal, egymást kisegítve, vagányan futballoznának a pályára lépők, mint Olaszország vagy Bosznia-Hercegovina ellen. Ha így lesz, akkor megint tettek azért, hogy a 2008-as világbajnoki csoportbeosztás készítésekor egyetlen riválisnál se legyintsenek, ha megtudják, Magyarország is az ellenfeleik között van.
De ne szaladjunk előre, mert a túlzott elvárás görcsösségbe csaphat át.
Nem véletlen, hogy Várhidi Péter vasárnap laza napot tartott Gödön. A hangsúly a pihenésen és a regenerálódáson volt, mert a szövetségi kapitány szerint a szombati találkozó sokat kivett a játékosokból, akik fizikailag és idegileg is elfáradtak. Ráadásul egy hetet keményen végigdolgoztak, ezt a monotóniát volt hivatva megtörni ez a csendes vasárnap.
Lényegében csupán a gyúrás jelentette a napi kötelező programot. A játékosok hazamehettek a családjukhoz, kikapcsolódhattak, de természetesen estére mindenkinek vissza kellett érnie az edzőtáborba, ahol tévéztek, beszélgettek – ki-ki kedve szerint, hogy aztán hétfő délelőtt újult erővel folytatódhasson a munka.
Előbb azonban az orvosi stábnak is akadt teendője. A két középső védő, Vaskó Tamás és Juhász Roland a gyúrópadon fekve töltötte a bosnyákok elleni meccs szünetét, ám kiderült, nincs velük gond. Vaskó Tamás a hét közben három napot hagyott ki gyomorrontás miatt, ezért fogta el a gyengeség, Juhász Roland pedig légzési nehézségekkel küzdött, de a második félidőre rendbe jött, és azóta sincs problémája. Fejtörést csupán Priskin Tamás betegsége okoz. Őt folyamatosan kezelik, van remény a gyors gyógyulására. Ha mégsem javulna az állapota, akkor a helyére behív valakit a kapitány, mert bár Feczesin Róbert nagyszerűen helyettesítette a Watford csatárát, egy vérbeli támadót a kispadra is le kell ültetni.
Hétfőn egy edzéssel folytatódik a munka, ezen a frissítés és a taktikai elemek gyakorlása lesz a legfontosabb, hiszen a törökök ellen valamelyest más harcmodorra lesz szükség a sikerhez – de ez már a következő napok története lesz.
