Szamba a flúgos futamon

Tényleg flúgos futam volt.

A Rákóczi edzője, Prukner László jellemezte így a 4–3-mal záruló Somogy megyei derbit, a Kaposvár–Siófok bajnoki mérkőzést, nem feltétlenül a hét gólra, mint inkább az eredmény alakulására (a Rákóczi egy-, majd kétgólos előnyt adott le menet közben, valamint a tizenegyesözönre célozva. A Fábián Mihály játékvezető által megítélt öt büntetőből háromszor az ő játékosai állhattak a labda mögé – hogy aztán a civilben tanárként dolgozó mesterük idegeit kivételes próbának vessék alá, ugyanis a Dusan Vasziljevics, Admir Suljic, Andre Alves trióból csupán az utóbbi ment át a „vizsgán”.

A vendéglátó szakvezetője az összecsapás előtt bánatos tekintettel emlékeztette a sajtómunkásokat: az az összetételű védelem, amely szombat este pályára lép(ett), neki is idegen, tehát megjósolhatatlan, miként teljesít, mert öt bekkjére nem számíthat eltiltás, sérülés miatt.

„Tanár úr, ebben az esetben talán támadjanak…” – érkezett

válaszként a (kéretlen) tanács, amit mellesleg már előzőleg elhatározott a Rákóczi, így az első perctől letámadta a siófoki együttest, s az első félidőben minden vele szembejövő vendégjátékost „befűző” Andre Alvesnek köszönhetően már a 35. másodpercben vezetett.

A brazil – elcsípve a hátraadott labdát – 17 méterről bődületesen nagy gólt lőtt: a labda a lécről vágódott a gólvonal mögé – majd elé. Oláh Lóránt, biztos, ami biztos, a hálóba belsőzte a kipattanót, csakhogy Pápai Zoltán partjelző akkorra már vágtázókat megszégyenítő tempóban futott a felezővonal irányába, jelezve: nála a dél-amerikai a gólszerző.

Lapunktól a meccs legjobbja titulust érdemelte ki a légiós a két gólja, két tizenegyes kiharcolása, valamint egy gólpassza alapján. Ez utóbbiról csak anynyit: a Miklósvári Jánost hintába ültető brazil negyedik visszacsele láttán a hazai publikum kéjesen visított a gyönyörűségtől…

A lefújás után azt mondta, hogy a szombati volt az eddigi legjobb meccse Magyarországon. Két éve a Honvéd az ön három góljával verte meg három egyre az FTC-t. Elfelejtette?

Kevéssel előtte érkeztem meg Magyarországra, így értelemszerűen hatalmas örömöt szerzett a mesterhármas, csakhogy akkor még senki sem ismert – mondta Andre Alves. – Hogy miért a Siófok elleni meccs a csúcs? Mert az elsőtől az utolsó percig „éreztem” és élveztem a játékot, minden pillanat mámoros volt. Remélem, az ég megadja nekem, hogy még sok ehhez fogható élményben legyen részem.

A szombat esti első gólja volt élete leggyorsabb találata?

Alighanem. De fel sem fogtam, mennyi idő telt el a középkezdés után. Labdát szereztem, és mivel nem volt védő a közelemben, bevágtam! Egy perc pergett le?

Harmincöt másodperc!

Akkor gondolkodnom sem kell a válaszon: biztos, hogy ez az első a rangsorban.

Három tizenegyest lőhettek, ebből kettőt ön harcolt ki, de csupán az egyiket vállalta el. Eszébe sem jutott, hogy „bejelentkezik” a másik kettőre is?

Szép lett volna négy góllal zárni a mérkőzést, megdönthettem volna, az FTC elleni gólrekordomat, csakhogy az első és a harmadik büntetőt elvállalták a csapattársaim – én pedig nem „pattogtam”. A másodikhoz odaálltam, belőttem. Nekem ennyi elég.

Hányadik helyre várja az idény végén a Rákóczit?

A csapat gerince megmaradt, erős, összetartó társaság a miénk. Az első három hely valamelyikére szerintem odaérhetünk. Ezért dolgozunk.

Bámulatos optimizmus!

Csak ismételni tudom magam: ezért dolgozunk. Nekem nincs más dolgom, mint a góllövés.