Tyson Gay a leggyorsabb

Szombaton csak annyit lehetett tudni, hogy mindkét vágtázó remek formában van. A jamaicai világrekorder és az idény amerikai sztárja az előfutamok során és a középdöntőben a fékeket behúzva futott, mégis könnyedén előzte meg a többieket. A vasárnapi elődöntőben sem árultak el magukról sokat, csupán az derült ki, hogy ők ketten még a világ másik 14 legjobbjával is játszadozhatnak.

Powell az első elődöntőben kapott helyet, s a futam csak a második lövésre jött el – a brit Pickering kiugrott. Másodszorra mindenki nagyon óvatosan rajtolt, senki sem szeretett volna az Európa-bajnok Francis Obikwelu sorsára jutni, akit még az első körben zártak ki. Powellnek egyébként a világbajnokságokhoz is kötődik kellemetlen élménye, négy évvel ezelőtt Párizsban ő járt hasonlóan. Nem csoda, hogy a pisztoly eldördülése után kényelmesen indult, ám később sem kezdett el igazából futni. A táv második felénél még ebből is kiengedett, így ért célba 10.08 másodperccel. Egyetlen riválisa előzte meg, a célvonalig versenyző unokatestvére, a bahamai Derrick Atkins (10.04).

A másik elődöntőben elsőre elrajtoltak a futók, vagyis Gaynek nem kellett kizárástól tartania, mégis rosszul indult. Az első métereken többen is előtte voltak, ám az amerikai két erőteljes lépéssel az élre állt, s utána már csak utazott. Így lett első 10 másodperccel.

A döntőt két órával később tartották, az addigiak alapján megtippelni is nehéz volt, melyik vágtázó a jobb. Egyetlen ember, a 200 méter és 400 méter világrekordere, Michael Johnson hozta nyilvánosságra véleményét, szerinte Powell nem jó versenyzőtípus, ha jó formában van, akkor sem ő nyer.

Igaza lett. Mert korábban hiába verte meg Powell minden találkozásukkor (ötször) amerikai riválisát, akkor Gay még nem volt igazán az ellenfele. S persze a versenyt nem a világbajnoki címért vívták. Oszakában a vasárnap esti fináléban a jamaicaira rá sem lehetett ismerni. Bár jobban rajtolt, mint Gay, nem indult olyan jól, ahogyan szokott, lábra kapni pedig nem tudott. Görcsösen futott, képtelen volt ellazulni, s bár fél távnál még vezetett, az előnyét nem tudta megtartani. Amikor pedig riválisa elhúzott tőle, megadta magát, így unokatestvére is megelőzte. Gay 100 méteren az amerikaiak nyolcadik világbajnoki címét szerezte meg, ellenszélben (–0.5) 9.85 másodperccel lett első.

Atkins 9.91-gyel nyert ezüstérmet, Powell 9.96-tal ért célba.

„Általában nagyon magabiztos vagyok, de ma kicsit ideges voltam – vallotta be a célba érkezés után Gay. – A mamám és Jon Drummond azonban azt mondogatta, hogy bízzak a gyorsaságomban. Megpróbáltam nyugodt lenni, és a tanácsukat megfogadni. Bár rosszul rajtoltam, és Asafa előttem volt, hatvan méternél éreztem, hogy megfoghatom. Nagyon boldog és büszke vagyok.”

„Jó formában voltam, de több hibát is elkövettem – magyarázta Powell. – A rajtgépem elmozdult az induláskor, így nem tudtam megfelelően gyorsulni. Az előfutamok során remekül éreztem magam, egyáltalán nem hordoztam nagy terhet magamon. Az viszont rossz volt, amikor megéreztem, hogy Gay közelit. Jövőre legyőzöm őt, most viszont csalódott vagyok.”