A munkások sikere (1.)

Nem esik messze az alma a fájától – tartja a mondás, amely a brazil válogatott esetében is tökéletesen megállja a helyét, hiszen a Copa Américán látott selecao stílusára teljes mértékben rányomta a bélyegét az egyszerűség és a hatékonyság elvét mindennél előbbre helyező szövetségi kapitány, Dunga személye. Az ő felfogása alapvetően különbözik szövetségi kapitány elődeiétől, hiszen az ország sok év tizedes hagyományával radikálisan szakítva, elvetette a „Mindenáron támadni és szórakoztatni!” jelszót, helyette a biztonságot helyezte előtérbe. Mondani sem kell, a „forradalmár” rögtön az első pillanattól éles bírálatok kereszttüzébe került – és itt elsősorban nem azokra a kritikákra gondolunk, amelyek az egy éve beiktatott kapitány korábbi edzői állomásait hiányolták –, az ostrom pedig a Mexikó elleni, első Copa América-csoportmeccsen elszenvedett 2–0-s vereség után érezhetően felerősödött. A játékosként 91-szeres brazil válogatott azonban makacsul kitartott eredeti álláspontja mellett, és rendszerint a kifejezetten defenzív Gilberto Silva, Josué, Mineiro hármasra bízta a középpályán a munka dandárját, az eredmények pedig őt igazolták. A csapat legyőzte a hátralévő két csoportmeccsen Chilét (3–0) és Ecuadort (1–0),