Az örökös kezdő

Megnyerik a bajnokságot? Megnyerik a bajnokságot?

Nagyon szeretnénk – csillant fel Kovács Zoltán szeme. – Régen, kilencvennyolcban volt legutóbb első az Újpest, úgy érzem, most van realitása annak, hogy újra aranyérmes legyen. Az

öltözőben legalábbis beszéltünk már arról, hogy befuthatunk.

Még el sem kezdődött a szezon, máris ez a téma?

Naponta azért nem vetődik fel, de volt már róla szó. Immár kimondott cél, hogy az utolsó pillanatig harcban kell lennünk az aranyért.

– Kell… Hát ha valakinek a szavára adnak arrafelé, az ön. Született Újpest-drukker?

Ha nem is születtem annak, azzá váltam. Édesapám negyvenöt éve jár Újpest-meccsre, emlékszem, gyerekkoromban nem győzött árad o z n i Göröcs J á nosról, Bene Ferencről, Zámbó Sándorról és a többiekről. Apunak ők voltak a példaképei, nekem Bácsi Sándor. Ő is csuda dolgokat művelt ám a labdával. A hovatartozásomra visszatérve: életem legjobb döntésének tartom, hogy tizenegy éve elfogadtam a klub ajánlatát. Lila-fehér mezben játszva értettem meg, miért dolgoztam annyit, miért érdemes futballistának lenni. Megjegyzem, az utolsó lehetőséget ragadtam meg, amikor Újpestre igazoltam, azt megelőzően ugyanis nem éltem, nem edzettem úgy, hogy az elég legyen álmaim megvalósításához.

Nocsak, az éjszaka császára volt?

Nem voltam az a bulizós fajta, de tény, az életmódom nem volt megfelelő. A BVSC-ben gyakorlatilag eltékozoltam két évet a pályafutásomból, s bár a lehetőséget megkaptam Egervári Sándortól, nem éltem vele. Csak az én hibám, hogy így alakult, hála istennek idejében rájöttem, jóval többet kell nyújtanom. Ma már azt mondom, ez a fajta felismerés rengeteget segített a külföldi karrierem során, a mentalitásomnak is köszönhető, hogy Görögországban, Franciaországban és Kínában is rendszeresen játszottam, a legritkább esetben ültettek le a padra.

Ha már itt tartunk: Tisza Tibor maradt, Rajczi Péter visszatérhet, s nyilván a finn Paulus Roihát sem azért fizetik majd, hogy a lelátóról nézze a meccseket. Eszébe jutott már, hogy a cserepadra szorulhat?

Elárulom, próbálnak felkészíteni rá, hogy nem lépek minden mérkőzésen pályára. Urbányi István rendkívül korrekt volt, elmondta, hogy harmincnégy évesen nem mindig velem kezdődik, azaz végződik majd az összeállítás, ettől függetlenül ugyanúgy számít rám, ahogy eddig. S hozzátette azt is, hogy az Újpestben én örök kezdő vagyok. Bevallom, ez nagyon jólesett. Számomra mindig a klub érdeke lesz az első, ezért a jövőben is mindent megteszek, hogy a csapat vezéregyénisége maradjak. Ha a helyzet úgy hozza, a pályán kívül is.

Ez a legjobb Újpest, amelynek tagja lehet?

Most azt mondom, kétezerháromban és kétezer-négyben erősebbek voltunk, de nincs kizárva, hogy a télen már azt vallom, ez a legerősebb. Még össze kell szoknunk. Az biztos, hogy ezzel a csapattal ugyanúgy nyerhetünk, ahogy a korábbiakkal nem nyertünk semmit…

Három esztendeje, illetve tavaly is az utolsó fordulóban szorultak le az első helyről. Melyik kudarcot volt nehezebb megemészteni?

Három éve csak az őszt töltöttem a Megyeri úton, tavasszal Kínában futballoztam. Az időeltolódás miatt aludtam, amikor az MTK-val játszottunk. Felkeltem, bekapcsoltam a telefonomat, és érkezett az sms: csak egy egy lett a vége. Nagyon rossz napom volt… De az semmi az egy évvel később történtekhez képest. A gyönyörű Puskás Ferenc Stadionban fogadtuk a Fehérvárt, rengeteg Újpest-szurkoló jött ki a meccsre, mi meg kikaptunk, a biztosnak hitt arany megint kicsúszott a kezünkből… Szörnyű érzés volt, életem legborzasztóbb pillanata. Ez sokáig bennem volt, sőt tartok tőle, amíg élek, kísért majd. Erre csak a bajnoki cím lehet a gyógyír – szerencsére az idén minden adva van hozzá, hogy feledtessük kétezer-ötöt.

Ha arra kérném, sorolja fel az Újpestre igazoló légiósokat, zavarba hoznám?

Semmi gond nem lenne. Azaz egy apró probléma mégis akad: mivel még nem tartották meg a bemutatkozó bulit, nem tudom a nevükön szólítani őket… A viccet félretéve: úgy látom, erősödtünk a külföldiekkel, de ezt csupán az edzéseken tapasztaltak mondatják velem. Kíváncsian várom, tétmeccsen mire lesznek képesek. Mert egy magyar csapatban jól játszani, az egy dolog, jól játszani az Újpestben pedig egy másik. Itt nehezebb megfelelni az elvárásoknak, ráadásul mindenki ellenünk akarja megmutatni, hogy mit tud. Ha valamiben, hát ebben hasonlítunk a Ferencvároshoz.

Ha még a rajt előtt kifogná az aranyhalat, mi lenne a három kívánsága?

Akkor sorolnám is. Az első: szerezzek legalább nyolc gólt, mert azzal bekerülnék az Újpest történetének legjobb tíz góllövője közé. A másodikat szerintem kitalálja: legyünk bajnokok. A harmadik pedig így szól: amikor egy év múlva lejár a szerződésem, tegyenek elém egy újat, amelyen nincs lejárati dátum.

Jól hangzik.

Jól, ugye? Már csak egy horgászbot kellene…