A Loki ismét szuper !

Azt már egy órával a mérkőzés kezdete előtt meg lehetett állapítani: a debreceni szurkolók kiéheztek a futballra.

A nyári böjt ugyan nem volt hosszú, hiszen a Loki sorozatban harmadik bajnoki címét ünneplő fieszta csak néhány héttel ezelőtt volt, a drukkerek mégis szinte remegve várták, hogy újra tétmérkőzést játszszon a Debrecen, s a Szuperkupa elhódításánál pedig talán nem is kellett jobb szezonkezdet. Özönlöttek is a stadionba az emberek, és habár voltak már többen is a debreceni stadionban, kicsik, nagyok, fiatalok, öregek Lokisálba és -mezbe öltözve jöttek szurkolni: a hangulatra nem lehetett panasz. Miroslav Beránek együttese ennek megfelelően szuper kezdéssel indította a mérkőzést: Dzsudzsák Balázs szemfülességének, néhány perccel később pedig vállalkozókedvének köszönhetően a 16. percre eldöntötték a találkozó sorsát. Robogott tehát a Loki, a Honvéd pedig hiába fogadkozott a mérkőzés előtt, hogy támadólag lép fel, a találkozón ebből semmi sem valósult meg.

Az első mérkőzés tapasztalatai alapján Miroslav Beránek megerősítette csapata bal oldali védekezését: a Bozsik-stadionban bizonytalankodó Takács Zoltán kikerült az együttesből, helyére Dragan Vukmir húzódott ki, és ami még szembetűnőbb volt, hogy a pálya tengelyében Sándor Tamás és Kiss Zoltán közül ezúttal előbbi futballozott egy sorral hátrébb, a Loki karmesterének a Honvéd ellen mélységben kellett összeszednie a labdákat, és onnan elosztani azokat. A támadófutballt egyértelműen a Debrecen játszotta, Dzsudzsák Balázzsal nem tudtak mit kezdeni a kispesti játékosok, a fiatal középpályás megmozdulásait követően mindig történt valami a pályán, hol a jobb, hol a bal oldalon tűnt fel, a labda szinte ragadt a lábához, veszélyes lövései pedig teljesen elbizonytalanították a kispesti kapuban Sandro Tomicot.

A Honvéd a harmadik bekapott gólt követően is megpróbált kulturáltan futballozni, rövid passzokkal kihozni a labdát a tizenhatos előteréből, a Loki azonban nem nagyon hagyta ezt, agresszíven visszatámadott, a gyors labdaszerzéseket követően pedig a csatárok jól mozdultak be az üres területekre, és akár újabb gólokat is lőhetett volna a Debrecen.

Ahogyan az várható volt, a második félidő már kevesebb izgalmat tartogatott: biztos előnye tudatában a Debrecen ugyan továbbra is uralta a játékot, Miroslav Beránek együttese visszavett a lendületből, Supka Attila pedig a Honvéd középpályájának stabilitását néhány cserével próbálta meg visszaadni, többkevesebb sikerrel. A mezőnyben kiegyenlítettebb lett a játék, ekkor már a Honvéd is birtokolta a labdát, a passzokba viszont mindkét részről több hiba csúszott. Mindez azonban a koncentráció hiányának számlájára volt írható, a Debrecen ugyebár eldöntötte a Szuperkupa sorsát, a Honvéd pedig talán már a csütörtöki, Nistru Otaci elleni UEFAkupa-selejtezőre tartalékolt.

Ha az első mérkőzés után azt írtuk, hogy az 1–1-es eredmény hűen tükrözte a játék képét, akkor ez a mostani 3–0-s győzelem is reális volt. A Debrecen első félidei szellemes játékának köszönhetően megérdemelten győzte le a Honvédot, és sorrendben harmadszor hódította el a Szuperkupát.