Még nincs 22 éve, hogy 1985. október 16-án Casey Stoner (a MotoGP kategória legifjabb tagja) meglátta a napvilágot Kurri Kurri városában. A település neve az ausztrál őslakosok nyelvén azt jelenti „Legelső”, és ez az, ami meghatározta a kis Casey eddigi életét – egyszerűen muszáj volt folyamatosan a legjobbak között lennie, bármit is csinált életében. Mert bizony a kölyökképű ausztrál nem gyorsasági motorosként kezdte pályafutását.
Hároméves volt, amikor először kötötte el nővére 50 köbcentis Yamaháját, egy évvel később pedig már megnyerte első versenyét. Karrierje meredeken ívelt felfelé: 1991 és 1999 között 70 (!) bajnoki címet szerzett szűkebb hazájában, ÚjDél-Walesben, de ha egész Ausztráliát vesszük figyelembe, akkor is van 41 országos bajnoki címe dirt trackben. Hogy mi a dirt track? Nos, a terepmotorozás egyik válfaja, amelyet ovális alakú pályán rendeznek meg, döngölt talajon. A család ekkorra mindent alárendelt a kis Casey pályafutásának: édesapja volt a szerelője, édesanyja pedig a házi tanítója, mivel ennyi verseny mellett nem maradt ideje rendesen iskolába járni.
A legnagyobb áldozat azonban nem a szerelés vagy a tanítás volt – ezt megteszi az ember a gyerekéért –, hanem amikor Stoner ráébredt, ő valójában gyorsaságimotorversenyző akar lenni, a család eladta mindenét, és Európába költözött. Ausztráliában ugyanis 16 éves korig tilos gyorsaságizni, márpedig Stoner 16 évesen már bemutatkozott a világbajnokságon. A család egy lakókocsiban élt – ingázva Anglia és Spanyolország között, attól függően, mikor hol volt verseny –, és mindent feltett Casey pályafutására. Könnyen előfordulhatott volna, hogy nem jön be, mert bár a pilóta szabadkártyásként már 2001-ben pontot szerzett a világbajnokság ausztrál viadalán, a Honda csak nem akarta igazolni.
Szerencsére jött az olasz Lucio Cecchinello, Stoner felfedezője. Lehetőséget adott az ausztrálnak, aki a 250 köbcentis kategóriában mutatkozott be 2002-ben, majd egy évet a nyolcadliteresek között töltött el. Itt szerezte meg első győzelmét és rajtelsőségét – négyszer ünnepelt a dobogón. Erre mi is emlékszünk, hiszen akkor már ott volt a mezőnyben Talmácsi Gábor is.
Stoner nem sokáig maradt a legkisebbeknél (azért a KTMnek is megszerezte az első futamgyőzelmet), 2005-ben visszament barátjához, Cecchinellóhoz – az ő apriliás csapatában küzdött a világbajnoki címért Daniel Pedrosával. És bár meg kellett elégednie az ezüstéremmel, a MotoGP-s ajánlat nem sokat késett.
Tavaly a nyolcadik helyen végzett a királykategóriában, és talán még évekig kellett volna várnia az ideihez hasonló fordulatra, ha tavaly októberben nem derül ki, hogy a Ducati semmiképpen sem tud megegyezni Sete Gibernauval és Marco Melandrival. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Loris Capirossinak nem volt csapattársa a világ egyik legjobb gyári csapatában. Stoner kapva kapott az alkalmon, a szerződést néhány nap leforgása alatt megkötötték, nem voltak hosszas tárgyalások.
A Ducati akkor még nem tudta, örüljön-e vagy sem az új szerzeménynek. Stonernek ugyanis nagyon rossz híre volt a világbajnokságon – nem véletlenül viselte a Rolling Stoner becenevet, hiszen tavaly 14 alkalommal bukott, és hét nullás versenye volt. Veszekedős volt, ideges, durva, kezelhetetlen és hisztérikus. Egészen az idei szezonig. Mert bizony mostanra visszaváltozott azzá a fegyelmezett, kiegyensúlyozott profi versenyzővé, aki gyerekként uralta az meghódította az ausztrál kontinenst. Sorra gyűjti a győzelmeket (hétből négyszer diadalmaskodott), és az esések is elkerülik. Az idei edzéseken öszszesen négyszer csúszott ki, de mindig technikai okok miatt, sohasem a saját hibájából. Ám ami talán még ennél is fontosabb: versenyen egyszer sem bukott. Lerúgta magáról az esésekkel kapcsolatos becenevet, és újabban Stormynak, azaz Viharosnak kezdik becézni.
S hogy minek köszönhető Stoner új élete? Annak, hogy remekül megtalálta helyét a Ducati-csapatban. A mezőny legerősebb, leggyorsabb, ugyanakkor legkezelhetetlenebb motorján ül, ám érdekes módon ez tökéletesen passzol Stoner vezetési stílusához. Sokan mondják, a nősülésének is köze van ahhoz, hogy megnyugodott. No nem a korábbi csajozás miatt, hanem mert az idén végre felesége, Adriana Tuchyna nagykorú lett, így elkísérheti az idény összes versenyére. A pár négy évvel ezelőtt ismerte meg egymást, két évig jártak jegyben, de nem sokat lehettek együtt, mert a lányt szülei nem engedték el Ausztráliából. Mostanra azonban minden akadály elhárult a boldogságuk útjából, és ez Stoner teljesítményén is meglátszik. Mármint, hogy a magánéletben és a csapatnál egyaránt kiegyensúlyozott háttér áll mögötte. Tudniillik a MotoGP-ben is ez a siker egyik titka.
