Bonhomme ellenállhatatlan volt
Paul Bonhomme a kvalifikáció után a versenyen is a leggyorsabb volt, így az ő győzelmének tapsolhatott az egymilliós közönség a riói Botafogo-öbölben. Soha ennyi kaput nem bombáztak le a versenyzők a harmadik idényében járó Red Bull Air Race-világsorozat helyszínein, mint az elmúlt öt nap során Rio de Janeiróban – az óvatos becslések szerint is legalább húsz pilon „fogyott el”. Ez pedig arra utal, hogy a festői helyszínen – a Cukorsüveg-hegy lábánál – igen nehéz pályát jelöltek ki a szervezők.
A rendőrségi helikopterek négyzethálós mérése alapján egymillió néző volt kíváncsi a légi ütközetre – ennek természetesen örültek a pilóták, annak viszont nem, hogy a madarakat nem riasztotta vissza a karcsú, olykor 400 km/órás sebességgel száguldó sportrepülőgépek érces hangja, és időnként nagyon közel repültek hozzájuk.
Felhős volt az ég, amikor a kvalifikáció után állva maradó nyolc pilóta nekivágott a versenypályának. (Előtte ki-ki úgy vezette le a feszültséget, ahogy szokta: az orosz Szergej Rahmanyin ugrókötelezett, a német Klaus Schrodt szivarozással, a holland Frank Versteegh pedig biciklizéssel.)
Sajnos az idénynyitót megnyerő Besenyei Péter számára nem alakult szerencsésen a negyeddöntő – elszakított egyet a felfújt kapuk közül, ezért elveszítette az esélyt a továbbjutásra a későbbi második Alejandro Macleannel szemben. Besenyei „be nem fejezett” futama után a spanyol ugyanis annyira óvatos volt, hogy negatív csúcsot döntött – nála lassabban még a próbarepülések során sem teljesítette senki a pályát. Így is továbbjutott azonban, és utóbb a döntőbe is bekerült.
„Az újonnan bevezetett kieséses rendszer lehetővé teszi, hogy valaki két 2:11-es idővel a dobogóra álljon, miközben az átlagidő másfél perc – mondta csalódottan Besenyei. – Mérges vagyok magamra, mert a spanyol pilóta ellen lazán teljesíthettem volna a pályát, el is döntöttem, az a jó taktika, ha egy kicsit visszaveszek a tempóból. Ehhez képest túlzottan elkapott a hév, és elszakítottam az egyik kaput.”
A végeredmény nemcsak az összetettben a harmadik helyre visszacsúszó magyar szereplése miatt volt meglepő, hanem azért is, mert a világbajnok Kirby Chambliss tíz másodperces büntetést kapott, és alulmaradt az újonc Hannes Archcsal szemben az elődöntőben.
A mindent eldöntő ütközetet végül az egész hét végén remekül teljesítő Paul Bonhomme nyerte meg a fentebb már említett spanyollal szemben, míg a harmadik helyért Mike Mangold legyőzte az újonc Hannes Archot.
