Ibrahim Sidibe remekelt

Péntek este Debrecenben újra bebizonyosodott, hogy még ez a legatyásodott magyar futball is a legnépszerűbb sportág Magyarországon. Hiába játszott a városban az olimpiai és világbajnok svéd jégkorong-válogatott, a szurkolók többsége a Tatabánya vendégszereplésére volt kíváncsi. Egyébként érthető is ez, hiszen a Loki ebben a szezonban is a bajnoki cím esélyese, s mégha nem is sziporkáznak (és akkor most finoman fogalmaztunk...) Miroslav Beránek labdarúgói, az aranyesély nagyon is valós.

Édekes találkozóra volt kilátás már csak azért is, mert Sisa Tibor lemondása után Tornyi Barnabás vette át a Tatabánya irányítását, s a vendégek nem csupán új edzővel, de frissen csatába dobott játékosokkal látogattak Debrecenbe: miután a játékengedélye megérkezett, így pályára lépett például az a mexikói Juan Pérez, akit alacsony termete miatt roppant frappánsan „Kichinek” neveztek el.

No, de ezen az estén nem a kicsi volt a főszereplő, hanem a hórihorgas Ibrahim Sidibe. A Loki csatára remek szériában van, a legutóbbi hat meccsen ötször talált az ellenfelek hálójába, így szinte természetesnek tűnt, hogy ezúttal is az ő neve virított az eredményjelző táblán. Ekkor tapsolt először a mintegy ötezer debreceni, a sok fanatikus drukker, aki a meccs nagy részében visszafogottan éljenzett, pedig a csapat – különösen a lendületes Dzsudzsák Balázs – többször hozta zavarba a vendégvédelmet.

A második Loki-találat gyakorlatilag eldöntött mindent. Ettől kezdve a Debrecen viszszavett a tempóból, a hazaiak megbecsülték a labdát, s olykor teret adtak a minden mindegy alapon támadó Tatabányának. Ezúttal is Dorge Rostand Kouemaha jelentett veszélyt a vendégek közül, de az pontosan látszott, Tornyi Barnabásnak rengeteg munkára, energiára lesz szüksége ahhoz, hogy felrázza csapatát. A Loki különösebb megerőltetés nélkül megérdemelten szerezte meg a három pontot, a Tatabánya pedig megkezdheti a hosszú hajrát s persze a pontgyűjtést, ha jövőre is az első osztályban akar szerepelni.