Zoltán és Hajnal Tamás, előbbi a labda megszerzésekor azonnal fellépett második csatárnak – többnyire valamelyik oldalvonal felé megindulva – Priskin Tamás mellé, utóbbi pedig kicsit hátrább, középen próbálta szervezni a támadásokat. A többi középpályás elsősorban a labda megkaparintására összpontosított, és ha sikerült neki, akcióba lendült. Moldova az első húsz percben jobbára csak vergődött a pályán, próbálkozásai már a felezővonalnál zátonyra futottak. Szilárdan, szépen, magabiztosan játszott a magyar válogatott, Priskin Tamás pedig folytatta pazar sorozatát: gyorsan vezetést szerzett. Nagyon szép, mondhatni okos akció előzte meg a gólt, minden résztvevője ügyes megoldást választott.
A félidő derekához érve némi levegőhöz jutottak a vendégek. Nagy helyzetet nem dolgoztak ki, mindössze egy lesgólig jutottak el, a másik oldalon viszont büntetőből növelhettük volna az előnyt, ha a játékvezető észreveszi, hogy Alexandru Epureanu kézzel ért a labdához a tizenhatoson belül.
Néhány perc múlva aztán visz- sza is zökkent minden a korábbi kerékvágásba. A magyar csapat továbbra is lelkesen és fegyelmezetten támadta le az ellenfelet, amely körülményesen szőtte a támadásait, csak elvétve tudta felvinni a labdát Végh Zoltán kapujának közelébe. Igaz, a magyar támadások sem hoztak frászt a maroknyi moldovai szurkolóra (ugyanis játékosaink pontatlanul passzoltak), az ellenfél játékosai pedig szemlátomást arra törekedtek, hogy csak egygólos hátránnyal vonuljanak be az öltözőbe. Kicsit álmosan kezdődött a második félidő, aztán egy percen belül a két kapufa ismét megváltoztatta a mérkőzés képét, mert válogatottunk egyik pillanatról a másikra felpörgette a játékot. Priskin Tamás egyébként élete egyik legemlékezetesebb gólját lőhette volna, hacsak néhány centiméterrel pontosabban céloz, a moldovai kapus csak tehetetlenül nézte, hogy a labda miként suhant el a jobb sarok mellett. Egymást követték a magyar támadások, kis szerencsével akár két-három gólt is szerezhetett volna a nemzeti csapat, mígnem egy szabadrúgást követően Gera Zoltán ügyesen betalált az ellenfél kapujába.
A fölény és a biztos vezetés elsősorban annak volt köszönhető, hogy az amúgy nem túl vehemens ellenfél alig tudta kiverekedni magát a saját térfeléről, ugyanakkor a magyar játékosok lelkesen és olykor ötletesen futballoztak. Az ellenfél játéka nagy tűrőképességről árulkodott, ám ez szemernyit sem von le a válogatott szervezett, higgadt és időnként okos teljesítményének az értékéből.
Egyetlen percig sem volt kétséges, hogy a magyar csapat megszerzi a három pontot ezen a találkozón, és hogy a győzelem mellett kivívja a szurkolók rokonszenvét is. A közönség az utolsó perceket állva tapsolta végig, így honorálta a játékosok odaadó, lelkes, eredményes játékát.
