„Mindenki feltámad, és kikászálódik az ágyából”

– Zavarhatom? Van ideje?
– Persze, tengernyi, ebben a három napban túl sok is volt sajnos – felelte kedd este Székely Norbert, a soproniak kétoldali bakteriális tüdőgyulladással ágynak eső edzője, aki helyett vasárnaptól segítői tartották a tréningeket.

– Jobban van?
– Köszönöm szépen, igen. A szombat alakult nagyon rosszul, mert reggeltől kezdve magas lázam volt, és mivel nem akart lemenni, másnap bementem a kórházba, így a vasárnapot és a hétfőt ott töltöttem. De a belső forróság elmúltával azért ez nem olyan súlyos betegség, legalábbis érzésre: könnyebben mozog az ember, meg jobb a közérzete.

– Ki meccsel majd szerdán?
– A mai állapotom arra enged következtetni, hogy nem leszek képes itthon végignézni ezt a mérkőzést, ott leszek, és én meccselek. Nagyon remélem, hogy így történik, sőt mást el sem tudok képzelni. Ez olyan döntő fontosságú összecsapás, amelyre, ahogy mondani szokták, mindenki feltámad, és kikászálódik az ágyából. Ez már nem is csata, hanem háború lesz, épp ezért nem is szeretnék sokat beszélni a saját bajomról vagy sérültjeink állapotáról. A képlet egyszerű: mindenképpen nyernünk kell!

– Látja, mennyivel jobb lett volna kint letudni a párharcot… Akkor most csak a vírus legyőzésére kellene koncentrálnia, mint ahogy a szintén beteg Cserny Rékának is.
– Így van… Pedig azon a mérkőzésen sokáig jobban játszottunk, mint előtte itthon, kisebb taktikai jellegű finomításaink védekezésben és támadásban is ültek, ami az első félidőben nagy zavart okozott az oroszoknál. A második játékrészben viszont, különösen a harmadik negyedben sok lekerekített mozgást végeztünk, és emiatt kimaradt néhány dobás: rossz ütemből, rossz helyről engedtünk el labdákat, amelyek után a lepattanók az ellenfélhez kerültek, így könnyebben tudta a saját leindításos játékát játszani a Jekatyerinburg.

– Most viszont már nem csak a baktériumok okozhatnak gondot, hanem az is, hogy hazai pályán nagyobb a teher, él a győzelmi kényszer.
– Győzelmi kényszer szerintem az oroszokon is van, mert nemcsak álmodtak arról, hogy bekerülnek a nyolc közé, hanem célkitűzésük is volt. Nekünk szerintem csak előny lehet, hogy itthon játszunk, mert a soproni hangulat már most felfokozott, egyre több jegy kel el elővételben. A párharc első meccsének megnyerése valóban terhet jelentett, ám a továbbiakban a közeg már csak pozitív hatással lehet a mi csapatunkra.

– Mivel lehet megfogni a Jekatyerinburgot?
– Az biztos, hogy taktikailag nem állhatunk be egy síkra, mert ahhoz gyorsabban tudnak alkalmazkodni: folyamatosan zaklatottá kell tennünk a mérkőzést. Így tehát zónázni fogunk, letámadni fogunk, embert fogunk, vagyis mindent, amit ebben a helyzetben meg lehet csinálni, azt most meg kell csinálnunk.

– Akkor már csak egyetlen kérdésem maradt: megfogja csapata a Jekatyerinburgot?
– Úgy gondolom, az edző, aki ebben helyzetben nem hisz benne, hogy továbbjut, ne üljön le a kispadra. Én ezerrel hiszem, hogy szerdán mi nyerünk.

– Tehát leül a kispadra…
– Hogyne ülnék le!