Aktívan pihentek a magyarok

Atar, reggel 8 óra. Ébred a tábor – a csapatok többsége megengedheti magának azt a luxust, hogy szombaton egy kicsit tovább aludjon a megszokottnál. Csak azok dolgoztak éjszaka is, akiknek valami nagy problémát kell megoldaniuk, a többiek pihentek.
Hogy mit lehet annyit dolgozni, amikor látszólag sem az autóknak, sem a motoroknak nincs bajuk? Nos, ezen a napon gyakorlatilag új járműveket építenek. Kicserélik a létfontosságú alkatrészeket, mindent ellenőriznek, amire hét közben nem volt lehetőség.

De mindenekelőtt lezuhanyoznak, és megreggeliznek. A fából épített bódék előtt hosszú sorok kígyóznak, mindenki vízre vágyik, hiszen az előző két nap tomboló szélben nem lett volna sok értelme mosakodni, pontosabban maximum két percig tartott volna a tisztaság. A zuhanyzó padlója döngölt föld, amelyet megpróbáltak valamilyen anyaggal megszilárdítani, de ennek a hatodik ember után már nincs túl sok látszatja. De nem baj, így is komfortos, kivéve, ha a dupla zárszerkezet két részét úgy egybecsavarozzák, hogy hiába csukjuk be belülről, kívülről ugyanúgy ki lehet nyitni.

Két nap után azonban már ez sem számít, meg az sem, hogy a víz jéghideg. Legfeljebb egy kicsit gyorsabban kapkodjuk a levegőt. Zuhany után reggeli: sok lehetőség közül lehet választani, tojásrántotta, sonka, sajt, dzsem, méz, joghurt, gyümölcsök – kinek mihez van kedve. Minden nagyon nett, az étkezősátor kétszer akkora, mint szokott lenni, mivel a szünnapra turisták érkeznek.

Elsősorban a mezőnyre kíváncsiak: teljes Szahara-kollekcióban masíroznak a jó előre felépített sátraik felé, amelyekben hálózsákok, ágyak várják őket. Hatalmas bőröndökkel jönnek – nagyobbakkal, mint amekkorákat a két és fél hétre érkezőknek engedélyeznek a rendezők – s mindez két napra.
Palik László megjegyzi: ő is így kezdte, két hatalmas táskával jött az első Dakarjára öt évvel ezelőtt, és egyetlen fontos dolgot sem hagyott otthon, lapult például a táskájában egy „Hogyan éljük túl a kilátástalannak tűnő helyzeteket?” című könyv. Na jó, lehet, hogy a címe nem ez volt, de a lényege igen. Nem sok hasznát vette a Szaharában. Azóta már jól tudja, itt más szabályok érvényesek, mint bárhol máshol a világon.

Paliknak egyébként szombaton volt a 45. születésnapja: a csapata kisebb ünnepséget rendezett a tiszteletére: a reggelire kapott palacsintába négy gyertyát szúrtak, és még énekeltek is. Az ezüst Nissan pilótája elfújta a gyertyákat, és bár nem árulta el, közben mit kívánt, nagy tétben fogadhatnánk rá, hogy az köztük volt: szeretné befejezni a Dakart.

Még nyolc nap választja el ettől.
Szalay Balázséknál is nagy munka folyik: az Opel Antara apró darabokban van, nehéz elhinni, hogy néhány órán belül ismét autó lesz belőle. A navigátor, Bunkoczi László megjegyzi: ha neki kellene öszszeraknia, egy hét múlva sem végezne. És köszönet sem sok lenne benne, az biztos. A szervizcsapat azonban serénykedik, új differenciálművek, új váltó, új osztómű, új kormánymű kerül az autóba, és lassan kezd összeállni minden.
Az amerikai Robby Gordon mérnöke este még ránéz a motorra, hogy a páros teljes lelki nyugalommal állhasson oda a vasárnapi szakasz rajtjához.
A kamionokkal nincs sok munka: ezek az MAN-nok szinte mindent kibírnak, így aztán Szobi Balázséknak egy kicsit lazább napjuk van, a másik két egység ellenben nem pihen.

A motorosok is serénykednek, és némi bizonytalansággal tekintenek a jövőbe: egyikük sem tudja, mi vár rá az elkövetkező napokban. Kátai Péter azért, mert tavaly nem ért el idáig, Dési János azért, mert korábban még nem indult a Dakaron, sőt soha életében nem versenyzett Afrikában. Számára minden újdonság, a pénteki homokviharban el is tévedt, ahogy kell, de jól van, itt van Atarban, és ez a lényeg.

Amikor azt mondják nekik a tévések, hogy üzenhetnek haza, mindketten azt mondják: ne aggódjanak értük az otthoniak, ha eddig eljutottak, most már végigcsinálják. Mások sült krumpliról és rántott húsról álmodoznak, megint mások meg a saját ágyukról, a saját fürdőkádjukról.
A négyszeres Dakar-győztes Ari Vatanen meg arról, hogy lesz ennél szerencsésebb versenye is. A legendás pilóta egy év kihagyás után az idén a Volkswagen színeiben tért vissza a sivatagi show-ra, ám pénteken kigyulladt és porrá égett az autója. Az első hírek még balesetről szóltak, utóbb azonban kiderült, nem volt semmiféle esés, a Touareg egyszerűen tüzet fogott, és a lángok pillanatok alatt végeztek vele: jóformán csak a váza maradt meg. Vatanen azt mondta: neki és Fabrizia Ponsnak néhány másodperce volt csak arra, hogy kiugorjon az autóból.

A finn pilóta vasalt ingében, elegánsan üldögél az étkezősátorban, és rezignáltan hagyja, hogy aki csak arra megy, megveregesse a vállát, és vigasztalja egy kicsit. Hamarosan elrepül Dakarba – de sokkal szívesebben érkezett volna oda négy keréken, lehetőleg valami jó pozícióban… ---- 4 ---- &