Volt pénz, lett stadion, de a sikerek elmaradtak

Az Újpest a magyar labdarúgás egyik meghatározó csapata. A 20-szoros bajnok együttes a hetvenes években egyértelműen uralta a honi mezőnyt, 1970 tavasza és 1979 között összesen nyolc alkalommal végzett az első helyen. A többek között Bene Ferenc, majd Törőcsik András nevével fémjelzett együttesért a fél ország rajongott, még azok is szívesen jártak a csatárzsenik kedvéért a Megyeri útra, akik egyébként nem voltak a lila-fehér színek elkötelezett hívei. A labdarúgás általános pénzügyi válsága azonban az újpestieket sem kerülte el, s amikor 1999 januárjában bizonyossá vált, hogy sem a korábbi klubtulajdonos, a működésre évi 135 millió forintot átutaló Belügyminisztérium, sem a sportminisztérium pénzére nem számíthat az Újpesti Torna Egylet, az összeomlás veszélye fenyegetett. A szakosztályok közül a futballisták reagáltak a leggyorsabban a kialakult helyzetre, s még ugyanazon év nyarán búcsút intve az UTE-nak, Újpest FC Kft. néven önálló gazdasági társaságként működtek tovább.

A klub Éveken át súlyos veszteséget termelt

Az állami ösztönzés mellett 2001 márciusában és júliusában a Profi Liga Kft. által kibocsátott Hivatásos Labdarúgás Fejlesztési Kötvény, illetve az úgynevezett reorganizációs hitel kínálta lehetőségekkel – miként a profi-csapatot működtető futballcégek többsége – természetesen az Újpest is élt. A lilák azonban pluszlehetőségekhez is jutottak. A pletykák szerint azzal is összefüggésben, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szimpatizált a csapattal, s úgy ítélte meg, tradíciói, eredményei és népszerűsége miatt az Újpest FC lehet a futballújjáépítési kísérlet egyik modellklubja. A stratégia az volt, hogy a magyar labdarúgás felzárkóztatásához szükség van három-négy olyan futballcégre, amelyek évente 1.5-2 milliárd forintos költségvetéssel gazdálkodnak.

Ettől persze a lilák messze voltak, hiszen 1999-ben mínusz 110.5 millió forintos, 2000-ben pedig mínusz 180 milliós mérleg szerinti eredményt produkáltak, a tőkehiányuk pedig 42 millió, illetve 22.5 millió forint volt.

Egymásnak adták a kilincset a támogatók

Mivel a reorganizációs hitel általában sem hozta meg a kívánt áttörést, a polgári kormány hozzájárult ahhoz, hogy a százszázalékos állami tulajdonban lévő, egyébként Hivatásos Labdarúgás Fejlesztési Kötvényt is jegyző Magyar Fejlesztési Bank Rt. legfeljebb húsz százalék erejéig üzletrészt vásároljon átláthatóan gazdálkodó és üzleti szempontból reménykeltőnek minősített futballvállalkozásokban.

Az ezzel kapcsolatos döntést egyébként Orbán Viktor egy pécsi edzőképző konferencián jelentette be, ahol arról beszélt, hogy „...ez olyan közvetett támogatás, amely a magyar labdarúgás fejlődése esetén jó befektetésnek bizonyul majd. Ezeket az üzletrészeket ugyanis a jövőben visszavásárolhatják a tulajdonosok, de egyelőre a klubok tőkeerejének növelését szolgálják.” Az akkori ellenzék persze rögvest össztűz alá vette az elképzelést, s az MFB korábbi elnök-vezérigazgatója, Huszty András is úgy nyilatkozott, hogy „... ez hihetetlen, s nincs jobb kifejezés, mint hogy megáll a józan ész”. A hivatásos liga igazgatója, Muszbek Mihály azonban védelmébe vette az ötletet, s azt mondta, „...a bankok csatlakozása általában bizalmi tőke is, főleg, ha állami pénzintézetről van szó. Reményeink szerint az MFB után várható lesz a kereskedelmi bankok érdeklődése is, ők pedig a magánbefektetőket vonzzák majd.”

Ha ez végül nem is következett be – legalábbis nem a remélt formában és léptékben –, 2002 elején a Megyeri úton még valóban úgy tűnt, hogy új fejezet kezdődhet a futballklub életében. „Óriási dolognak tartom a kezdeményezést. Újpesten nyitottak vagyunk mindenre, nagyon várjuk, mi valósul meg a miniszterelnök által ígértekből” – mondta Lukács Ferenc, az Újpest FC akkori tulajdonosa. Nos, az MFB 2001 végén mint mezszponzor jelent meg a lila-fehéreknél, majd a miniszterelnöki bejelentést követően néhány hét alatt átvilágíttatta az Újpest FC gazdálkodását, aztán pedig két lépcsőben, 500 millió forintért 17.96 százalékos üzletrészt szerzett a futball kft.-ben. 2002 márciusában szponzorként az OTP Bank Rt. és a Mol Rt. is szponzori szerződést kínált a Szerencsejáték Rt., a Paksi Atomerőmű és az ELMŰ által is támogatott újpestieknek; nem véletlen, hogy a szóbeszéd szerint akkortájt majdnem egymilliárd forintból gazdálkodó Újpest a volt brazil gólkirállyal, a Copa América-győztes Túlióval, valamint a cseh Radek Sloncíkkal meg Lubos Kozellel a soraiban vágott neki a tavaszi idénynek . Más kérdés, hogy így is csak a Magyar Kupát tudta elhódítani…

A kormányváltással vége lett az idillnek

S akkor arról még nem esett szó, hogy noha a stadionrekonstrukciós program eredetileg csak a második körbe sorolta – 500 millió forintos állami támogatással – a romos Megyeri úti aréna rendbetételét, az élvonal csapatai közül elsőként az Újpest otthona újult meg Muszbek Mihály szerint 1.45 milliárd forintért, az Üllői út felújítására hiába váró, ezért pénzátcsoportosítást gyanító ferencvárosi vezetők közül azonban Szeiler József ügyvezető 3.3 milliárd forintra tippelte az elköltött összeget.

A kormányváltás már azt sejtette, hogy az idilli állapot Újpesten nem sokáig marad fenn. A várható változásokat előrevetítette az új sportminiszter, Jánosi György bejelentése is, aki jelezte: a Magyar Fejlesztési Banknak nem dolga, hogy a futballt pénzelje, ráadásul a sportág a szocialista politikus szerint amúgy sem érdemel annyi pénzt, mint az orbáni időkben, hiszen pazarlóan gazdálkodik. S 2002 őszére – az Újpest mellett máig kitartó OTP kivételével – el is pártoltak a szponzorok a liláktól. Ürügyként az Újpest–Ferencváros mérkőzésen tapasztalt botrányt hozták fel, mondván, emiatt nem adhatják a nevüket a klub futballjához.
Újra kulcskérdéssé vált tehát a reorganizációs hitel; a lila-fehérek végül összesen 136 millió forintot vettek fel. Igaz, ebből finanszírozták a Megyeri úti gyepszőnyeg 70 millió forintba kerülő kicserélését is, noha a létesítmény nem az Újpest tulajdona. Időközben a tulajdonosi összetétel is megváltozott a futball kft.-ben: másfél évvel ezelőtt a Dare Group Zrt. az akkorra újra eladósodó Újpest FC Kft. egy részét vásárolta meg, fél évvel később a korábbi tulajdonos Lukács Ferenc, majd az MFB részesedését is megszerezte; ezzel együtt átvállalta a tartozások kifizetését is.

A játékosokkal fél év alatt rendezték az ügyeket, már „csak” a reorganizációs hitelt kellene eltüntetni. Ez az ami nem megy egyik napról a másikra, már csak azért sem, mert már abban sincs egyetértés, hogy mennyivel tartozik a kft.

(Holnapi számunkban arról olvashatnak, miként vélekednek a milliárdok eltűnéséről a gazdasági szakemberek.) ----