Az álomfutballhoz elég egy áramütés

„A Bajnokok Ligája elődöntője óta nyomasztott, hogy kihagytam a büntetőt az Arsenal ellen, pedig ha azt belövöm, akkor talán döntősök vagyunk, s ott már bármi történhetett volna...”– idézte fel kezdésként a 27 esztendős fedezet egy nem is olyan távoli, de nagyon keserű emlékét a Buenos Aires-i Clarín riporterének, és aztán kezdődhetett a kérdezz-felelek...

– Ez a világbajnokság jó lehet arra, hogy a korábbi évek rossz emlékei után túltegye magát az önmarcangoláson.
– Ez olyannyira aktuális megállapítás, hogy igazából a Szerbia-Montenegró elleni mérkőzésen dobtam le a vállamról ezt a terhet – mondta a bevezető monológját követően az argentin válogatott 10-es számú dresszében futballozó középpályás, Juan Román Riquelme. – Annál jobban már nem lehet futballozni, mint ahogyan mi a szerbek ellen tettük. Vagy mégis? Mi mindenesetre megpróbáljuk.

– Mit szól ahhoz, hogy a FIFA önt választotta a meccs legjobbjának?
– Ennek nincs jelentősége, mert mindannyian remekeltünk. Javier Saviola például úgy futballozott, ahogyan még egyszer sem, amióta távozott a River Plate-től. Mozgékony volt, segített nekem a játékszervezésben, nem tudták tartani, gólpasszokat adott, csak az a kár, hogy ő maga nem tudott a hálóba találni.

– Hogyan élte meg benn a pályán Lionel Messi káprázatos tizenhat percét?
– Lionel Messi csodát tesz velünk a játékával. Attól kezdve, hogy a hetvennegyedik percben pályára lépett, minden megváltozott. Igaz, már három nullára vezettünk, de mintha megelégedtünk volna a biztos győzelemmel. Na, ez az, ami Lionel Messi jelenlétében lehetetlen. A kényelmeskedés, a megelégedettség. Mintha magas feszültségű áramot vezettek volna a tagjainkba...

– Ez a fiatal, tizenkilenc esztendős játékos ekkora hatással van a csapat játékára?
– Az ő játékkedve, életszeretete mindig átragad ránk, valahányszor csak pályára lép.

– Mit szól ahhoz, hogy huszonnyolcadik születésnapja felé közeledve végre igazi vezére lehetett az argentin válogatottnak?
– Én semmit sem értékelek túl, mert mindent viszonylag nehezen kaptam meg az élettől. Kilencen vagyunk testvérek, már a levegőért is meg kellett küzdenem annak idején.

– Következzék a leglényegesebb téma: hat gólt rúgtak a szerbeknek – ezt a tettet hogyan kommentálja?
– Nagyon tömören megfogalmazhatom a lényeget: azoknak a szerbeknek rúgtunk hatot, akik ösz-szesen egyetlen gólt kaptak a tíz világbajnoki selejtező-mérkőzésükön. Ezt így kell nézni!

– Minek örül még a meccs kapcsán?
– Hogy Esteban Cambiasso hosszú idő utánvégre gólt rúgott, és hogy Javier Saviolának ilyen szenzációsan ment a játék. Persze amiatt is boldog vagyok, hogy az utolsó negyedórában bizonyítottuk: amikor Hernán Crespóval, Carlos Tévezzel, Lionel Messivel együtt négyen vagyunk a pályán a kizárólag támadással foglalkozó labdarúgók közül, akkor is működik a csapatjáték. ---- L ---- &