Újpest: tessék, megy ez vidéken is

Aki különösebben nem rajong a labdarúgásért, az vasárnap délelőtt a Balaton felé autózva minden bizonnyal meglepődve kérdezte magától, vajon az út menti pihenőknél kik lehetnek azok a lila pólós fiatalok, akik nagy boldogan sört kortyolgatnak, és a nagy meleg ellenére vajon miért lobognak az előttük guruló kisbuszok ablakaiban sálak?

Nos, a válasz egyszerű, a bajnoki címért harcoló Újpest a hét utolsó napjának délelőttjén fontos mérkőzést játszott Kaposvárott.

Furcsa egyébként leírni, ám ettől még tény, a lilák eddig a tavasszal akárhányszor elhagyták a fővárost, mindannyiszor győzelem nélkül tértek haza. Igaz, túl sokszor nem kellett hosszú kilométereket buszoznia Mészöly Géza együttesének (mindössze háromszor), ám ezekbe a túrákba bizony becsúszott egy-egy kínos eredmény. A tatabányai döntetlen fölött még szemet lehetett hunyni, sőt a pécsi vereség sem jelentette a világ végét, ám azt bizony kevesen gondolták volna, hogy a tabella utolsó helyén szerénykedő Pápa éppen a lilák ellen szerzi meg hosszú idő után első győzelmét. A kaposváriak dörzsölték is a tenyerüket, talán ők is megállíthatják a bajnoki cím felé robogó lilákat. A vasárnapi siker érdekében mindent be is vetett Prukner László vezetőedző, mivel csapata az idei szezonban még nem játszott korai mérkőzést, így a szokatlan időpont miatt a hét közepétől már délelőtt tartotta a tréningeket, úgy gondolta, nem árt ilyenformán sem akklimatizálódni.

A Rákóczi vezetőedzője Petrók Viktor eltiltása miatt kénytelen volt kicsit átszervezni kezdőcsapatát, a középső védő posztjáról kiesett futballista helyére Máté Pétert rendelte egy sorral hátrébb, a védelem előtt pedig Dusan Vasziljevics és Andruskó Attila játszott úgynevezett szűrő szerepkörben. Szükség is volt a megerősített hátsó alakzatra, az Újpest támadójátéka ugyanis közismerten sokrétű. Ennek ellentmondva a találkozó első negyedórájában a vendégek nehezen találták a Rákóczi betömörülő védelmének ellenszerét: az első igazán komoly lehetőség csak a 14. percben adódott az Újpest előtt. Érdemes megjegyezni, hogy a vendégek védői többször is felzárkóztak a támadásokhoz, a két szélen hol Tóth Balázs, hol pedig Füzi Ákos lépett egy sorral feljebb, Vanczák Vilmos pedig nem csak a szögleteknél és szabadrúgásoknál merészkedett a kaposvári tizenhatosig. Ennek a felfogásnak remek példájaként néhány perccel később Tóth Balázs remekül lódult meg a jobb szélen, a formás támadás végén Kovács Zoltán pedig már szaladhatott is ünnepelni a lila tábor elé. A gólt követően Prukner László együttese ugyan megpróbálta a mezőnyben megtartani a labdát, túl sokra azonban nem jutott, mivel az újpesti játékosok remekül zárták le az üres területeket, és amint egy hazai játékos átvette a labdát, nyomban ketten is rárontottak.

A fordulást követően sem sokat változott a játék képe, az Újpest támadott, a Rákóczi pedig kontrázott. Az újpestiek sorra dolgozták ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket, ám hol egy keresztező védő, hol pedig a remek napot kifogó Balajcza Szabolcs állt a labda útjába. Aztán a Rákóczi olyan hirtelen lőtt gólt, mint amilyen váratlanul a tavaszi eső szokott lezúdulni, ám a látogatók nem roppantak össze, sőt veszélyes támadásokat vezettek, egy-egy szemre is tetszetős formáció végén néha még a hazai publikum tagjai is összecsapták a tenyerüket. Újabb gólt mégis csupán tizenegyesből szerzett az Újpest, és a további lila-fehér fölény ellenére a Rákóczi egyre veszélyesebb ellentámadásokat vezetett. Mindez azonban az eredményen már nem változtatott.

Összességében megérdemelten nyert Mészöly Géza együttese.

---- PRUKNER LÁSZLÓ: „Több gólt lőhettünk volna”

Prukner László érthetően csalódottan fogadta, hogy a jó játék ellenére pont nélkül maradt csapata.

– A lefújás után már elárulhatja: milyen elképzelésekkel vágtak neki a meccsnek?
– Tisztában voltunk azzal, hogy nagyobb tudású csapattal kell megbirkóznunk. Az volt a tervünk, hogy visszaállunk, és a megszerzett labdákkal gyors kontrákat indítunk. Ezért is küldtem a pályára több kombinatív játékost.
– Az első félidőben mintha nem vált volna be ez az elképzelés.
– Valóban, fél órán keresztül túlontúl tiszteltük az újpestieket. Tény, az első „harmadban” mutatott játékunkkal magam sem voltam elégedett.
– Az eredménnyel sem lehet elégedett, de mi a véleménye csapata játékáról?
– Az említett időszakot leszámítva hatvan percen keresztül sok minden megvalósult az elképzelésünkből, több gólt lőhettünk volna, sajnálom, hogy volt a pályán a játékosokon kívül valaki, aki beleszólt az eredmény alakulásába. Holott az Újpestnek nem volt erre szüksége…

MÉSZÖLY GÉZA: „Megizzadtunk a sikerért”

Néhány perccel a lefújás után Mészöly Géza boldogan ünnepelt az újpesti szurkolótábor előtt.

– Döntő volt, hogy idegenben végre mi szereztük meg az első gólt – mondta Mészöly Géza. – Ez rendkívül sokat számított. Jól kezdtük a mérkőzést, nyomban támadólag léptünk fel, és ha jobban koncentrálunk a támadóharmadban, talán hamarabb is eldönthettük volna a három pont sorsát.

– A találkozó végén mégis izgulniuk kellett, hiszen a Rákóczi egy-egy kontratámadása végén majdnem kiegyenlített.
– Igen, így volt, ezt azonban csak saját magunknak köszönhetjük. A második félidő elején több százszázalékos helyzetet is elpuskáztunk, ha közülük legalább még csak egyet értékesítünk, akkor a végén nem kellett volna idegeskednünk.
– Egy apró kritikai észrevétel: tizenhat szögletet rúgtak, nagyobb veszélyt azonban a sarokrúgásokból sem tudtak kialakítani.
– Hogy ilyen sok szögletet rúgtunk, az szerintem azt bizonyítja, hogy valóban támadó szellemben léptünk fel. Nagyon megizzadtunk a sikerért, ám úgy érzem, egy góllal feltétlenül jobbak voltunk a Kaposvárnál. ---- 14. perc: Kovács Zoltán indította Vanczákot a balösszekötő helyén, aki jó átvétel után 15 méterről ballal nagy lövést eresztett meg, a labda alig kerülte el a bal felső sarkot.
17. perc: Andruskó a tizenegyesponton becsúszva bal lábbal rúgta el a labdát Sándor György elől – nagy mentés volt.
20. perc: Kőhalmi a Tóth Balázstól kapott labdát mellmagasságban a kapu elé lőtte, s az ötösre berobbanó Kovács Zoltán előrehajolva a jobb sarokba bólintott. Balajcza csak érinteni tudta a labdát, kiütni nem.
0–1
24. perc: Tóth Norbert, Kovács Zoltán adogatás után Rajczi jobbal célozta meg a bal alsó sarkot, de Balajcza szögletre „spárgázta” a labdát.
26. perc: Zahorecz a bal oldalon indította Alvest, aki éles szögből, 16 méterről ballal, laposan alig lőtt a hosszú sarok mellé.
30. perc: Máté jobb oldali szögletrúgása után Alves hat méterről kapásból próbálta bevenni Vlaszák hálóját, de a kapus jól zárta a szöget, és kiütötte a lövést.
33. perc: Tóth Norbert a tizenhatos jobb oldali sarkáról végzett el szabadrúgást, a ballábas, lapos lövést követően a labda a vetődő Balajcza kezéből kiperdülve került szögletre.
48. perc: Máté rövidre sikerült felszabadító rúgását Sándor György elcsípte, azonnal lőtt, a labdába Rajczi még belepörgetett az ötösön, de Balajcza bravúros vetődéssel kiütötte a jobb sarokba tartó labdát.
59. perc: Kriston a jobb oldalon futott el, az alapvonal közeléből, laposan a kapu elé lőtte a labdát, Böjte menteni akart, de olyan pechesen ért a labdába, hogy az a saját kapuja felé pattant. Az öngólt bravúros közbeavatkozással akadályozta meg Vlaszák, csakhogy ezzel még nem volt vége az akciónak, sőt… A kipattanót Tóth Balázs akarta elrúgni, ő azonban az eléugró Alvest találta telibe, akiről a kapu bal oldalába került a labda.
1–1
63. perc: Kozmér a tizenhatos és az alapvonal találkozásánál ütközött Tóth Norberttel, utóbbi a földre esett, Szabó Zsolt – nagy meglepetésre – nyomban a büntetőpontra mutatott. A tizenegyest Tóth Norbert a jobbra vetődő Balajcza mellett ballal laposan a kapu bal oldalába lőtte.
1–2
66. perc: Szakály Péter futott el a bal oldalon, laposan középre lőtte a labdát, melyet Oláh estében az ötösről nagy helyzetben kapu fölé vágott.
73. perc: Alves félfordulatból, éles szögből leadott nyolcméteres jobblábas kapáslövését Vlaszák szögletre ütötte.
82. perc: Szakály Péter ismét Alvest hozta helyzetbe, az ötös sarkán álló csatártársához gurított, aki egyből kapura pörgette a labdát, de Vlaszák
gyors vetődéssel ezúttal is tisztázott.
85. perc: Balajcza egy percen belül két bravúros védést is bemutatott: előbb Kovács Zoltán jobblábas, majd Rajczi ugyancsak jobblábas, bal sarokra tartó lövését tornázta ki. ---- Különös mérkőzés volt az Újpest elleni Balajcza Szabolcs számára. Nem titok ugyanis, hogy a Rákóczi kapusa nyártól már Újpesten folytatja pályafutását. Balajcza Szabolcsot ez azonban a legkevésbé sem zavarta, sőt a közelgő bemutatkozás előtt az újpesti csatárok már minden bizonnyal most megtanulták a nevét.

– A tavasszal több mérkőzés is akadt, ahol jól ment a védés, ám az Újpest ellen talán a szokottnál is jobb formát mutattam. Ha jól emlékszem, olyan sok dolgom, mint ezen az összecsapáson, ebben a szezonban még egyetlen mérkőzésen sem volt, a vendégek alaposan megdolgoztattak. A második félidőben Erős Károly lövésénél például már azt hittem, hogy nem érhetem el a labdát, ösztönszerűen elvetődtem, és ujjheggyel még ki tudtam tornázni a labdát a bal felső sarokból.

– Külön készült a lila-fehérek támadóiból?
– Különösebben nem, ám tudtuk, hogy Rajczi Péternek nem szabad területet hagyni, ha kinyílunk, az öngyilkos taktika lehet. Az első harminc percben nehezen találtuk a játék ritmusát, azt követően azonban már nekünk is voltak veszélyes kontratámadásaink, és sajnálom, hogy a végén pont nélkül maradtunk. Szerintem a döntetlent megérdemeltük volna.

– A nyártól az Újpest játékosa lesz. Ebből a szempontból motiváltabb volt a szokásosnál?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a tény nem motoszkált bennem, ám számomra egyelőre csak a Rákóczi sikere a fontos, ezt – úgy gondolom – a teljesítményemmel is bizonyítottam. Szeretnénk az első tízben végezni, azzal pedig, hogy a nyártól mi lesz, ráérek majd a bajnokság végén foglalkozni.

– Ön szerint megállíthatja valaki az Újpestet?
– Ahogy nézegettem, az elsőségre pályázó gárdák közül a lila-fehéreké a legnehezebb sorsolás, de ha a hátralévő három mérkőzésen is azt a támadó szellemű futballt produkálják majd, amit ellenünk, akkor nem hinném, hogy bárki is megakadályozhatná az örömünnepüket.