"Nyugodtnak kellene lennem, de nem vagyok az&" mondta a PMFC szakvezetője, Keszei Ferenc a forduló szombati mérkőzése előtt. S hogy megértsük mindezt, ahhoz tudni kell: az edző úgy érezte, csapata a bajnoki szünetben elvégezte azt a munkát, amelyből profitálhat a Ferencváros elleni találkozón, mégis tartott az összecsapástól, mert a Pécs mostanában bizony igencsak gyengén teljesít.
Laufer Péter
Csak semmi udvariaskodás: Schindler Szabolcs a labdára koncentrál, miközben Laczkó Zsolt a fűrôl próbál meg valahogy feltápászkodni
Laufer Péter
Csak semmi udvariaskodás: Schindler Szabolcs a labdára koncentrál, miközben Laczkó Zsolt a fűrôl próbál meg valahogy feltápászkodni
A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
Sokat nem is villoghatott a PMFC, ugyanis ferencvárosi támadásokkal kezdődött az összecsapás, a vendégek a jobb oldalon többször is a hazai védelem mögé kerültek, de nem tudtak profitálni abból, hogy Szekeres Zsolt indiszponáltan játszott. A hazaiak meglehetősen lassan lendültek védekezésből támadásba, és mivel a Ferencváros jól zárta le az oldalvonal melletti területeket, a középen erőltetett akciók nem okoztak problémát. A fővárosi csapat középpályás- sorában Lipcsei Péter és Rósa Dénes helyezkedett el tengelyben, a játékostársak elsősorban tőlük várták, hogy mozgassák a csapatot. A jobb oldalon Fitos László, a bal szélen pedig Laczkó Zsolt rendre elvállalta a sprinteket, mindig volt megjátszható ember a zöld-fehéreknél, az más kérdés, hogy ezekből az akciókból nagy helyzet alig alakult ki Herbert Roland kapuja előtt.
Említést érdemlő kritika: rengeteg átadási hibával futballozott mindkét csapat, különösen a hazaiak játékában volt sok a rontás. A csapat játékmestere, Balaskó Iván sokáig nem a jobbik arcát mutatta, átadásai rendre célt tévesztettek, a hazaiak szinte el sem jutottak Szűcs Lajos kapujának az előterébe. Az első negyvenöt perc alapján érezhető volt, hogy egyik csapat játékosai sincsenek csúcsformában – pedig volt idejük felkészülni… –, és az is feltűnt, hogy bizony mindkét oldalon elsősorban a biztonságra helyezték a hangsúlyt, mind a PMFC, mind az FTC esetében csak egyetlen stílus lenne elfogadható: gólért küzdeni megalkuvás nélkül.
Ha sokkal jobb játékot nem is hozott a találkozó második félideje, mint az első játékrész, az igaz, hogy valamivel eseménydúsabb lett a játék. A pécsiek kezdtek jobban, azonban hiába volt nagy lehetőségük is a gólszerzésre, nem tudtak élni az adódó helyzettel. Sokat számított, hogy Balaskó Iván játéka feljavult erre a játékrészre, rendre jó passzokkal szolgálta ki mélységből érkező játékostársait, s így fölénybe került a PMFC.
Ezt követően újra rengeteg átadási hibával tarkított meccset láthatott a közönség, szinte nem volt két-három jó passz, így mind a kispadon ülők, mind a nézők sokat boszszankodtak. Hogy mennyire nincs önbizalmuk a pécsi labdarúgóknak, arra a legjellemzőbb, hogy amikor a vendégek 16-osának előterében jártak, ahelyett, hogy befejezték volna az akciót, egészen a kapusukig, Herbert Rolandig passzolták vissza a labdát…
Nagy kérdés, hogy a mérkőzés 75. percében Gergely Sándor játékvezető jól döntött-e, amikor nem ítélt büntetőt (véleményünk szerint nem), de az is igaz, hogy rögtön ezt követően Bartha László a meccs helyzetét hagyta ki, és így a Ferencvárosnak be kellett érnie egy ponttal. Gellei Imre tehát pontot szerzett első ferencvárosi találkozóján, de biztosan van hiányérzete a szakembernek – mint ahogy Keszei Ferencnek is lehet –, ezt a mecscset megnyerhette volna csapata. ---- M ---- &