A bolgár kapitány nem áll szóba senkivel

Pedig a bolgár nemzet büszkesége – akárcsak az 1990-ben szintén Aranylabdát nyerő Lothar Matthäus – elbukott a csapatával a soros világbajnoki selejtezőben, ami a kvalifikációs meccsdömpinget megelőzően tett magabiztos "Ott leszünk Németországban!" kijelentés után felettébb kínos. Hogy Sztoicskov népszerűsége ma már korántsem olyan nagy, mint amekkora márciusban volt (Bulgáriában és Spanyolországban a budapesti vb-selejtező előtt került a polcokra az "Én, Hriszto" című kötet, s a Barcelona korszakos egyénisége óriásplakátok százairól mosolygott le honfitársaira), azt a szombat esti összecsapást megelőző nihil is jelzi. Annak idején csak miatta ezrek és ezrek zarándokoltak ki a nemzeti együttes mérkőzéseire, most jó, ha összesen ötezren lesznek a Vaszil Levszki Stadionban – jósolták bolgár tollforgatók. A közöny mindamellett a legkevésbé sem annak szól, hogy Szófiában az aktuális FIFA-világranglista 45. helyezettje (Bulgária) randevúzik a 66.-kal (ez lenne, ugye, Magyarország), mert ha az összecsapásnak tényleges tétje lenne, a tiketteket már rég elkapkodták volna a szurkolók.

Noha Hriszto Sztoicskov akár hálás is lehetne a csend miatt (miért is zengnének dicsőítő himnuszokat a lapok?), a felhajtáshoz, csillogáshoz szokott klasszis úgy gondolta, mégiscsak nonszensz ez a zavaróan békés hangulat, amidőn a 8. számú selejtezőcsoport harmadik helyéért szállnak harcba a magyarokkal, ezért a jól bevált nyilatkozatstop-formulához folyamodott.

Kvázi: bosszút állt.
A sajtó munkatársai az elmúlt napokban az edzések után hiába várták sóvárogva a játékosokat, Dimitar Berbatovék részéről csak egy elegáns biccentésre futhatta, így a válogatott háza tájáról származó híreket változatlan elszántsággal igénylő fanatikusok is hoppon maradtak. Illetve be kellett érniük a kapitány szűkszavú, egyáltalán nem eredeti, időnkénti kinyilatkoztatásaival, úgymint: "A bolgár válogatottnak sohasem volt problémája a motivációval, minden mérkőzést komolyan vesz…", ami speciel épp az 1994-es svéd–bolgár vb-bronzmeccs (4–0) kapcsán dől meg, amelynek ő maga is részese volt.

"Minden egyes alkalommal a legjobb formánkat kívánjuk nyújtani, minden egyes alkalommal győzni akarunk – mondta Hriszto Sztoicskov. – Látni akarom a futballistáim szemében az elszántságot, a hitet. Akkor is, ha – mint jelen esetben – a hátralévő találkozóinkat elsősorban a következő selejtezősorozatra készülve kell megvívnunk."

A szövetségi munkája mellett a Barcelona játékos-megfigyelőjeként is tevékenykedő korábbi zseniális játékos két kulcsemberére, az atléticós Martin Petrovra, illetve a leverkuseni Dimitar Berbatovra kitérve (mintegy újabb frontot nyitva) megjegyezte: "Martin Petrov sérülés miatt kapott extra pihenőt, ám szombaton ott lesz a pályán, csakúgy mint Dimitar Berbatov, akit meggyőződésem szerint túlterhelt a német klubja, ráadásul súlyos pszichés nyomás alá is helyezte. Azt hiszem, a legjobb az lenne, ha rövid időn belül búcsút intene a Leverkusennek."

Tény, Dimitar Berbatov valóban nincs jó passzban, a legutóbbi, az Arminia Bielefeld elleni hazai (1–1) bajnokin a Bayer gólfelelőse öt óriási ziccert rontott, s a válogatott gyakorlásain is egykedvűen, csüggedten tett-vett.

"Felrázom…" – jelentette ki végszóként az ásszal kapcsolatban Hriszto Sztoicskov, ám a zseni szavait kevésbé komolyan vevő zsurnaliszták úgy vélik, mindez porhintés, akárcsak a David Copperfield-show, amelyen a csapat teljes létszámban tiszteletét tette. Tudniillik a világbajnoki részvétel, akárcsak a menekülő művész előadása, pusztán illúzió.

Illetve az előbbi még csak az sem. ---- A ---- L