A győzelem mindig megható

És ilyenkor ott a család. Az anya, a barát, a testvér, aki a hoszszú évek során megért, támogat, terheket vesz le, s akinek ilyenkor megnyugtató a nyakába borulni.Így volt ez most is, Poznanból megérkezvén. A zsebben három aranyérem (mesteri!), széles mosoly és erős meghatottság, amikor kiderül, hogy ott van a repülőtéren a Németországból hazatérő, alig több mint egyesztendős keresztlány, Barbara is. - Ô volt az igazi ajándék! - mondja Kovács Katalin. - Azt tudtam, hogy a nővéremék mostanában látogatnak haza Magyarországra, ám arra nem gondoltam, hogy elém jönnek, és a keresztlányom is ott mosolyog majd Lilla nővérem kezében. Azt hiszem, ez volt a legmeghatóbb pillanat…- Azért Poznanban is láttunk némi elérzékenyülést.- Persze hiszen az ember nem tud kibújni a bőréből. A győzelem mindig megható élmény, amely újra és újra átjár. Ráadásul ez a poznani hétvége különleges volt az életemben, hiszen a pályafutásom során most először sikerült párosban is Európa-bajnokiságot nyernem.- Sőt rögtön háromszor! Csalódott lett volna, ha ebből a három aranyból az egyik mondjuk "csak" egy ezüst?- Azt hiszem, igen. Bár ez is megítélés kérdése. Természetesen, ha toronymagas esélyesként mi veszítjük el az aranyat, az megrázó. Ám ha lett volna nálunk egy sokkal, de sokkal jobb egység, akkor semmi okunk arra, hogy szégyenkezzünk és csalódottak legyünk.- Poznani produkciójukat látva ez a feltételezése egyelőre csak rossz vicc kategória.- Azért bármikor megeshet, hogy arcunkra fagy a mosoly. Csütörtökön, amikor a nevezési listákat a kezünkbe vettük, megdöbbenve láttuk, hogy nyolcvan százalékban új egységek, új nevek szállnak vízre Poznanban. Izgultunk is Natasával, hiszen benne volt a kellemetlen meglepetés lehetősége, de szerencsére nagy volt a fölényünk.- Nagy?! Hatalmas! A pszichológusok úgy tartják, nemcsak a kudarcot, hanem a sikert is meg kell emészteni. Hogy lehet ekkora tudáskülönbséget feldolgozni?- Amíg jól megy a hajó, addig könnyedén. Persze mindig ott van az ember kisagyában, hogy ez nem tart örökké, egyszer ő is verhetővé válik. De erre jók az edzések. Ha valami rosszabbul sül el, rögtön leülünk Natasával és átbeszéljük a dolgokat. Így tettünk az ötszázas finálé után is, amelyben volt egy kis hibánk. Igaz, így is legalább három hajóval nyertünk.- Akkor mondjuk azt: felettébb kritikus önmagával szemben.- Másként nem megy!- Natasának is megmondja a véleményét?- Természetesen megbeszéljük a hibákat. De most nehogy azt kérdezze tőlem, hogy ki a főnök a hajóban, mert az nincs. Egyenrangú partnerek vagyunk, akik úgy tűnik, tökéletes egységben tudnak együtt dolgozni.- A tavalyi feszültségeknek nyoma sincs?- Most mire gondol?- Az athéni olimpiát megelőző válogatókra és arra, hogy nem ettek egymás tenyeréből Natasával.- Kezdem azzal, hogy ezt a viszonyt inkább a sajtó színezte, pontosabban feketítette el. Természetesen egyesben továbbra is él közöttünk az egészséges rivalizálás, és a parton is mindkettőnknek más és más a társasága, de szakmailag nagyon tiszteljük a másikat. Ráadásul a hajóban már fél szavakból is képesek vagyunk megérteni egymást.- Azért az idén a páros részvételeknek köszönhetően nyugodtabb időszakot élnek, ám egyszer csak előtérbe kerül az az egyes indulás, nem?!- Az edzések során jórészt egyes hajóban készülünk, de a versenyzés szempontjából most valóban a spájzban van az egyes, és az idén még a gondolatával sem akarok foglalkozni. Azt kell mondanom, Poznanban egyáltalán nem volt hiányérzetem, nem fájt, hogy egyéniben nem lehetek ott a rajtnál. Persze, az megdöbbentett, hogy az előzetes időrenddel ellentétben nem öt-, hanem hétpercenként indították a futamokat. A helyszínen azt a magyarázatot kaptuk, hogy a kontinensviadaloknak, a világbajnokságoknak és az olimpiáknak is más és más lesz az időrendje, vagyis elég nagy a fejetlenség. De majd csak beleszokunk ebbe is! ---- A ---- -