Új orosz korszak kezdetén

"Emlékezzünk erre a dátumra, amely bekerül a hazai futball történelemkönyveibe. Remélhetőleg megjön az étvágyunk a nagy győzelmekre. Elsőként itt lesz a CSZKA meccse az Európai Szuperkupáért, a Liverpool vagy a Milan ellen. Mostantól csak a finálék érdekelnek minket!" - kürtöli világgá a Szport Ekszpressz. "Kétségtelen, hogy szerencsések voltunk, például Rogério kapufájánál. De kit érdekel ez már? Ki akarja a levert portugál újságírókon kívül elemezgetni a taktikai húzásokat? Ki törődik a Sportinggal most, midőn az orosz labdarúgást Lisszabon előtti és utáni korszakra lehet felosztani?" - folytatja az események hatására kissé túlhevült kolléga.

A Szovjetszkij Szport - ki hinné, hogy van még ilyen nevű orgánum? - ehhez képest visszafogottabb. Arról értekezik, hogy a CSZKA a türelmével, a kiegyensúlyozottságával és mindenekelőtt a csapatszellemével vívta ki a sikert. "Ignasevicsék, eddigi teljesítményüknek hála, már akkor is győztesen tértek volna haza, ha végül kikapnak" - teszi hozzá a sportlap.
Ünneplés és nagy szavak tekintetében az érintettek sem adják alább. "Csak azt mondhatom, hogy a futballistáim egytől egyig igazi hősök. A kupasorozat elejétől fogva tudatosan dolgozva véghezvitték a lehetetlent. Az eredmény ajándék nemcsak a mi szurkolóinknak, hanem Oroszország valamennyi futballszeretőjének. Remélhetőleg stimulálóan hat majd a sportág fejlődésére. Most már minden fiatal focistánk tudhatja, érdemes dolgozni, mert az álmok igenis valóra válnak. A magam részéről bízom benne, a következő trófea, amelyet felemelek, a Bajnokok Ligájáé lesz" - így a katonacsapat mestere.

Gazzajev e nagyratörő terv ismertetése mellett arra is gondot fordított, hogy röviden értékelje a történteket. "Tisztában voltunk vele, hogy a portugálok a saját stadionjukban nagyon erősen kezdenek. Ezért az első húsz percben csak a védekezésre figyeltünk, hogy óvatos játékkal le tudjuk őket lassítani. Nem ment tökéletesen, de a szünetben megbeszéltük, mit kell tennünk. Biztattam a középpályásokat, hogy aktívabban, támadóbb szellemben játsszanak, és ez bejött" - így a bajuszától azóta vélhetően (fogadalmához híven) megváló szakember.

A legfurcsább érzésekkel alighanem a harmadik, mindent eldöntő moszkvai gól szerzője, Vágner Love birkózik, hiszen ő a télen kis híján hazamenekült a csikorgó hideg elől. Ha akkor a CSZKA Moszkva vezetői meg tudnak egyezni a szponzori szerződésének köszönhetően alaposan meggazdagodó Corinthians elnökével, az egykori Palmeiras-csatár ma nem lenne UEFA-kupa-győztes - de lehet, hogy a társai sem…

"Nehéz leírni, mit jelent nekem ez a diadal. Nem gondoltam volna, hogy húszévesen európai kupát fogok nyerni. Elképesztően hosszú utat tettünk meg eddig a Bajnokok Ligája selejtezőiből. Elég jól viseltük a nyomást, de még így is szörnyen sikerült az első félidő. Az döntött, hogy a második játékrészben gyakorlatilag az összes lehetőségünket kihasználtuk" - mondta a tavaly hazája válogatottjával a Copa Américán is aranyérmet szerző brazil.

A Sporting vezetőedzője, José Peseiro - akit a díjátadáskor kifütyültek a saját szurkolói - eleinte kicsit méltatlankodott, de aztán sportszerűen elismerte: Jó kezekbe került a kupa. "Nem vagyok biztos benne, hogy valóban szabálytalanság történt az egyenlítés előtt. Aztán meg egyszerűen ráesett a labda az orosz játékos fejére. Nem láttam nagy különbséget a két együttes között, sőt jobbára mi támadtunk, utólag úgy tűnik, talán túl nagy elánnal is, de hát mi csak így tudunk futballozni. A vezetés tudatában visszaállhattunk volna, csak az nem a mi stílusunk. A CSZKA viszont inkább kontrázott, éppen ezért borzasztó rossz volt látni, amint ilyen gólokat kapunk. Szomorú vagyok, de el kell fogadni, hiába vívtunk remek meccset, a fontos pillanatokban balszerencsénk volt. Mindenesetre gratulálunk a moszkvaiaknak" - kesergett Peseiro.

A zöld-fehérek trénerének egyébként nincs is ezüstérme, mert a díjátadóknál nem volt elegendő. Noha neki még épp jutott volna, inkább nyomban odaadta a mögötte álló játékosának, aki szerinte jobban megszolgálta a medáliát.

Érthető gesztus, elvégre ilyen fájó vereség emlékéhez nem ragaszkodik az ember foggal-körömmel. ---- "Ha mi szerezzük az első gólt, megnyerjük a döntőt. Biztosan jól fogunk szórakozni."
Daniel Carvalho ezekkel a szavakkal zárta le a döntőre való készülését, de mint néhány órával később kiderült, jobb futballista, mint amilyen jós. Valóban jól szórakoztak az oroszok - és a semleges szurkolók - az UEFA-kupa döntője alatt, de az oroszok még akkor is meg tudták nyerni a kupát, hogy Rogério a Sporting történetének 300. nemzetközi kupagóljával a portugál együttest juttatta vezetéshez. Arról talán pedig felesleges is beszélni, hogy a Sporting az idei kupaszezonban otthon veretlen volt, Graham Poll bíráskodása mellett pedig portugál együttes 1999 óta nem veszített mérkőzést.

Az már külön fejezet, hogy Daniel Carvalho vezérletével szakadt meg mindkét sorozat. A 22 éves brazil légiós a második játékrészben három gólpasszal vezére volt a fordítási hadműveletnek. (Sokak szerint rengeteget profitált abból, hogy Moszkvában szabadprogramként portugál bajnokikat nézett a televízióban.) A fináléig vezető úton nyolc mérkőzésen három gól volt a mérlege, Lisszabonban pedig a "halálos passzok" kiosztásában jeleskedett. Azon kevesek egyike volt, akiknek Valerij Gazzajev vezetőedző nem kimondottan a védekezést rendelte feladatul (mindössze négyen voltak ilyenek), ő pedig élt az alkalommal.

Mint ahogyan az első nagy lehetőséggel is, amelyet a 2003-as U20-as világbajnokságon kapott. Többek között a lyoni Nilmarral együtt tagja volt ugyanis a selecaónak, amely tíz év után ismét Brazíliába vitte a korosztályos seregszemle aranyérmét. A döntőig vezető úton három gólt szerzett (egyet rúgott Kanadának a csoportmérkőzések során, a Japán elleni negyeddöntőben pedig duplázott), bekerült a torna álomcsapatába, röviddel később pedig aláírta élete második profi szerződését a CSZKA Moszkvával.

Az elsőt még a Porto Alegrébe való Internacionallal kötötte, amellyel az ifik között háromszor, a felnőtteknél pedig egyszer nyerte meg Rio Grande do Sul állam bajnoki címét. Utolsó "brazil" évében 31 bajnokin öt gólt szerzett, így inkább az arab világban nyújtott produkciója volt az ajánlólevele a moszkvaiaknál.

A CSZKA viszonylag gyorsan meggyőződhetett arról, hogy nem rossz helyre fektette be a pénzét, hiszen Daniel Carvalho az első moszkvai tétmérkőzésén győztes gólt szerzett a Szpartak Moszkva elleni Szuperkupa-mérkőzés hosszabbításában. Azóta hibátlanul beilleszkedett a CSZKA-ba, amellyel most megszerezte Oroszország első nemzetközi kupagyőzelmét.
Mert az ilyen meccsek után, mint mondta, "csak a győztesekre emlékeznek, a döntősökre nem!" ---- A portugálokat egyáltalán nem vigasztalja a tény, hogy a Sporting szerdán szinte egy az egyben lemásolta a válogatott tavaly nyári, az Európa-bajnokságon nyújtott produkcióját, azaz a feladat oroszlánrészét megoldva bejutott a hazai pályán rendezett döntőbe, ám ott elbukott az eredetileg esélytelenebbnek tartott riválisával szemben. A helyi lapok - miként a görögök elleni vereséget követően - természetesen így is hatalmas terjedelemben számolnak be a CSZKA elleni mérkőzésről, és elemzik a különböző statisztikákat.

Szinte nincs olyan csütörtöki napilap, amely ne vonna párhuzamot a tavalyi Eb- és a mostani UEFA-kupa-döntő között. Ugyanakkor egy másik fájó kudarcot is felemlegetnek a lapok, azt, amikor a Benfica napra pontosan 22 éve szintén hazai pályán bukta el az UEFA-kupa fináléját. Igaz, 1983-ban még két mérkőzés döntött az akkor harmadik számú európai klubtorna végjátékában, ám ettől még igaz marad, hogy a lisszaboni "sasok" a belga Anderlecht ellen az odavágón elszenvedett 1-0-s vereséget követően szintén május 18-án játszottak hazai pályán. Az 1-1 pedig azt jelentette, hogy a több mint százezer drukker előtt a lila-fehérek emelhették a magasba a trófeát.

"Csalódás, nyolcadik rész" - írja a legnagyobb portugál sportlap, az A Bola, amely csokorba szedte a portugál klubcsapatok eddigi európai kupadöntőit. Nem nehéz kitalálni, hogy a korábban megnyert hat finálé mellett a Sporting veresége a nyolcadik elvesztett végjátékot jelentette. "A tíznél több európai kupadöntőt vívó nemzetek közül csak Belgiumnak (4 győzelem 12 döntőben - a szerk.) és Franciaországnak (2 siker 13 fináléban - a szerk.) van rosszabb mutatója" - kesereg az újság. Az A Bolának egyébként sikerült elhívnia a mérkőzésre a Sporting korábbi neveltjét, Luis Figót, aki a lapnak adott exkluzív interjújában a következőket mondta: "Sporting, légy büszke erre a fantasztikus évadra, annak ellenére, hogy a szerencse nem pártolt melléd!"

Portugália másik két nagy sportnapilapja sem maradt le az A Bola mögött. A portói O Jogo például az első 21 oldalát a döntőnek, elsősorban a Sportingnak szentelte, "Sír az oroszlán" főcímmel. "Rogério a huszonkilencedik percben hatalmas góllal tágra nyitotta a mennyország kapuját, a Sporting mégis elbukott egy erőtől duzzadó, a kapu előtt halálos ellenféllel szemben" - fogalmaz a lap.

A Record is szomorúan konstatálta a vereség tényét, amiért elsősorban - a többi újsághoz hasonlóan - José Peseirót, a Sporting edzőjét okolja. "Peseiro új csapatot talált ki, de súlyos árat fizetett érte" - így az újság elemzése, amelyben elsősorban Rui Jorge és Anderson Polga mellőzését kéri számon a szakvezetőn. A Record, csakúgy, mint az összes napilap Portugáliában, kiemeli: "A Sporting öt nap alatt a paradicsomból a pokolba került. A bajnoki cím elúszott, az európai álom szertefoszlott."