Pisztoly felhúrozva

Nagy nyögés, suhintás, és egy labda, amelyik szinte szemvillanás alatt tesz meg néhány métert. A labdajátékokban a nézőket gyakorta foglalkoztatja az, hogy - mondjuk - egy futballista milyen sebességel képes meglőni a labdát, a teniszező által megcsapott "szőrös gombóc" vajon gyorsabb-e, mint egy Formula-1-es autó, és vajon a baseballban miért ütnek gyakran mellé a "sodrófát" szorongatók. A játék kedvéért nézzünk néhány rekordot.

Az élre kívánkoznak a fallabdázók, holott nem az üvegkalickába zárt profik küldik meg a legnagyobb sebességgel a labdát, de - és ez érdekes - egy jól megütött squasbogyóban (amely amúgy puha gumi, és a súrlódástól keletkező hő hatására válik pattogóssá) a könnyű súly révén annyi energia van, mint egy kirepülő 22 kaliberes pisztolygolyóban. Ez aztán a gyilkos erő: az egyre népszerűbbé váló fallabdasportban még az is felhúrozott pisztolyt (ugyebár az ütőt) tart a kezében, aki kedvtelésből játszik.

Nézzük a futballt. A focilabdát is meglőhetik bombaerősen. 1982-ben, a spanyolországi világbajnokságon a brazil Éder 190 kilométeres sebességgel küldte az oroszok kapufájára a labdát, míg a keddi Bayern München-Arsenal BL-mérkőzésen a bajorokat erősítő Claudio Pizzaro 114 kilométer/órával lőtt kapásból a hálóba. Bumm!
Mit gondolnak, ezek után milyen sebességgel repül egy tollaslabda?

Nem, nem, nem… Annál gyorsabban. A pihekönnyű "űrhajó" jól megütve 80 kilométeres sebességgel rugaszkodik el az ütő húrjáról. Gyorsabb, mint egy jól megdobott baseball-labda, amely a nagyvárosi közlekedésre alkalmas 50 kilométer/órás sebességgel halad. Végül következzenek a száguldozók: a jégkorong 170-nel, míg egy teniszlabda 240 kilométer/órával repül.

Hm… Azért Michael Schumacher Ferrarija az egyenesekben még mindig gyorsabban repeszt - háromszázzal.