Szalay a 22. helyen zárta a horrorszakaszt

A táborban csak a sátorverést hátráltatja az időjárás, a szelektív szakaszon száguldó pilóták azonban tényleg alig látnak valamit, és ha másból nem, hát ebből biztosan tudják: megérkeztek a "mesés" Mauritániába. Pedig most nem árt sietni, hiszen abból a szempontból életbevágó ez a helyezés, hogy szerdán és csütörtökön az első maratoni szakasz következik. Ez azt jelenti, hogy 660 és 520 kilométert kell teljesítenie a mezőnynek szerviz nélkül. Ilyenkor csak a versenyzők javíthatják az autót, amelyet éjszakára parc fermébe kell tenni, és mindössze hat órája van mindenkinek a pihenésre, utána tovább kell menni.
Hát emiatt is volt roppant fontos a tegnapi Szmara-Zuérat szakasz.

Meglepte őket a jó eredmény

Az autósaink közül ezúttal a Szalay Balázs, Bunkoczi László, Opel Frontera trió volt a leggyorsabb: a 22. helyezése azt jelenti, hogy a magyarok közül az összetettben is a legjobban áll, a 25. pozícióban.
Szalayék gyorsan kezdtek, a pilóta jó ütemet akart diktálni, mert tudta, hogy a dűnéken sokan lemaradnak majd, lévén sok az újonc. Így is volt, csak éppen az első ellenőrző pont után hiába mondta be a navigátor, hogy balra kell fordulni, Szalay nem hallgatott rá, és követte az egyenesen vezető nyomokat. Hiba volt, mint ahogyan néhány tucat kilométerrel később az is, hogy az itinert követve elmentek 120 fokos irányban a dűnék közé, ahol előttük még senki sem járt. Szerencsére ez nem járt ásással, úgyhogy körülbelül három perc múlva már megint a helyes úton voltak. "Amikor beértünk a célba, eszembe sem jutott, hogy ennyire elöl lehetünk, úgyhogy nagyon örülök - mondta Szalay. - Eddig az autó is tökéletes, bár az egyik dűnénél összetörtük egy kicsit a hátsó lökhárítót, de ez legyen a legnagyobb problémánk."
A Kis Sándor, Czeglédi Péter duó megismételte az egy nappal korábbi produkcióját, vagyis a 28. helyen ért célba. A nissanos páros rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, és mivel ez a mezőny elejéről nem mondható el, az összetettben is viszonylag jól állhatna, ha nincs az a hétórás büntetés rögtön a második napon. "Alig lehetett látni az utat, mert fölötte körülbelül húsz centivel finom porréteg hömpölygött - ecsetelte Kis a pálya borzalmait. - Egyébként semmi különös nem történt, csak állni kellett a gázon, itt az volt a leggyorsabb, aki a legbátrabb is volt egyben." ---- Nos, a bátorságpróbát a fent említett két páros, de még a Palik László, Darázsi Gábor kettős is kiállta, bár utóbbinak kétszer is meg kellett állnia, mert melegedett a víz a Nissanban. "Ma rájöttem, hogy nem az esélyeket tették egyenlővé, hanem a kiscsapatokat büntették a központi kerékfújó rendszer betiltásával - mondta Palik. - Hiába engedtük ugyanis le a gumijainkat 1.0-s keréknyomásra a dűnék előtt, a terheléstől melegedtek, és nőtt bennük a nyomás. Belülről azonban ezt nem tudtuk kontrollálni, ezért melegedett a kocsi."
A Liszi László, Rack György duóról lapzártánkkor annyi hír volt, hogy az első ellenőrző ponton a 97. helyen áthaladtak, a másodikat azonban egyelőre nem érték el.
A motorosok közül Varga Ákos ezúttal is nagyon gyors volt - a KTM-es motoros a 29. helyen teljesítette a szakaszt, és ilyen jó eredményre talán még ő sem számított a Dakar előtt. "Az elején kétszáz kilométert erős oldalszélben és porban tettünk meg, egyszer-kétszer csak a szentlélek tartott a motoron - vallotta be Varga. - Volt, hogy orra estem, és mivel ilyenkor az egyetlen lehetőség a talpon maradásra, ha az ember tiszta erőből húzza a gázt, körülbelül harminc métert mentem első keréken."
A hajmeresztő mutatvány után azonban elkezdődtek a homokdűnék, és miután a hátsó fékje tönkrement, Varga az egyik domb után hatalmasat esett. Öt percig azt sem tudta, hol van, mintha kalapáccsal fejbe verték volna, ám utána feltápászkodott, és ment tovább. Szerencsére sérülés nélkül megúszta a csúnya bukást.
Nagy Péter is esett, nem is egyet, és nem is csak a szelektív szakaszon. Nem sokkal azután, hogy elhagyta a tábort, kétszer is "megszeretgette" az anyaföldet, mert a teletankolt motor ötven kilóval nehezebb volt a megszokottnál, és teljesen másként viselkedett. Akkor még nem tudta, de az egyik esésnél a műholdas navigációs rendszer (GPS) "kiugrott" az automata funkcióból, és mivel nem tudta visszaállítani, ebből később gondjai voltak.

Nem biztos, hogy Hermann lába bírja

"Körülbelül kétszáz kilométert mentünk iszonyú homokviharban, ahol a látótávolság talán húsz méter sem volt - mondta Nagy. - Nagyon fárasztó volt, mert ülni a motor pattogása miatt nem lehetett, az álláshoz meg nagy volt a sebesség. A legrosszabb mégis az volt, amikor a dűnék között rájöttem, nem működik a GPS. Kétszer elestem, de átgondolni sem volt időm, hogy mi történt, gyorsan összeszedtem magam, és teligázon mentem a többiek után. A navigációmért küzdöttem, és néha bizony veszélyes helyzetekbe kerültem."
Hermann Henrik a 137. helyen ért célba, totálisan kimerülve, fájlalva a jobb lábát, ami két hete egy autóbalesetben sérült meg. Azt mondta, az ereje végére ért, nem biztos, hogy folytatni tudja a versenyt. Sérült lábbal már ez is szép volt… ---- Zuérat, 20.30 perc. Felbolydul a tábor. Mindenki az étkezősátor felé rohan, és akkor már a lángokat is látni. Magasra csapnak, és fékezhetetlennek tűnnek.
Először senki sem tudja, pontosan mi történt, valószínűleg sosem derül ki, tény, hogy ott lángol az egész Dakar-falu aznapi vacsorája, jó néhány sátor meg szőnyeg.
Szerencsére mindenkinek sikerül elfutnia (az első hírek szerint senki sem sérült meg), pedig volt egy-két ember szó szerint meleg helyzetben. Például a motorosaink, Nagy Péter és Hermann Henrik - ők éppen az alatt a sátor alatt aludtak, amelyik kigyulladt. Szerencsére sikerült kiszaladniuk, mint ahogyan a vacsorázni igyekvők is megúszták sérülések nélkül.
Ezen az estén sokaknak nem jutott vacsora - de ez legyen a legnagyobb bajunk…