Loeb rekordbeállítása

A világbajnokság befejező versenyén megszerezte idei hatodik futamgyőzelmét, beállítva ezzel honfitársa, Didier Auriol 1992-es rekordját. (Érdekesség egyébként, hogy Auriol nem abban az esztendőben lett világbajnok, amikor hatszor nyert egy idényen belül, hanem két évvel később - három elsőséggel a háta mögött.)
"Jobban szeretem azokat a murvás versenyeket, amelyeken az ember saját maga választja meg, milyen íven fordul el egy-egy kanyarban - mondta Loeb. - Itt egyetlen lehetséges ív volt, úgyhogy ebből a szempontból inkább hasonlított egy aszfaltos futamra, mint murvásra." Ez persze nem akadályozta meg Loeböt abban, hogy vasárnap újabb részsikereket arasson (a 25-ből 13 szakaszgyőzelem fűződött a nevéhez), bár saját bevallása szerint egyáltalán nem kockáztatott.

És a célba érést követően (bár hihetetlenül boldog volt) nem feledkezett meg rutinos csapattársáról, Sainzról sem, aki a keddi pályabejáráson történt balesete miatt, az orvosok tanácsára nem vállalta a szereplést pályafutása utolsó világbajnoki futamán. A Matador több ízben került megható helyzetbe a hét vége folyamán (többször el is sírta magát), de a technikai igazgató is nehezen tudta visszatartani a könnyeit, amikor meghallotta, mit üzent Loeb a rádióban a verseny végén: "Carlos azt mondta, Madridban várja a győzelmünkről szóló híreket. Még egyszer szeretném elmondani, hogy tökéletes autót csináltatok számunkra az idén, lehetővé téve, hogy ilyen eredményeket érjünk el. Köszönöm mindenkinek!"
A második pozícióban Harri Rovanperä érkezett, akinek végre semmi gondja sem volt a hét végén. Ez abból a szempontból kellemes meglepetés (és ezt a Peugeot-nagyfőnök, Corrado Provera is elismerte), hogy az idén nagyon sok gond volt a kocsival, az egész csapat várta már, hogy túl legyen ezen a balszerencsés idényen. A finn pilóta vasárnap már csak arra figyelt, hogy megtartsa második helyét és ily módon pozitív élményekkel zárja az évet. (Ha igazak a hírek, akkor ez volt a búcsúversenye a Peugeot-val - legalábbis egy időre -, mert a pletykák szerint jövőre nem tart igényt a szolgálataira a csapat.)

A dobogó harmadik fokára a fordos Francois Duval állhatott, míg negyedikként Mikko Hirvonen érkezett - az ő hátrányuk már a második naptól kezdve olyan tetemes volt, hogy tudni lehetett: ha az első kettő nem hibázik, nem lehet esélyük előrébb kerülni. Persze, azért ezek miatt a pozíciók miatt sem kell szégyenkeznie egyiküknek sem.
Érdekesség, hogy a sok kieső miatt négy N-csoportos versenyző is befért a pontszerző helyekre, mégsem közülük került ki a kategória világbajnoka. Miután a verseny előtt a pontversenyben élen álló Jani Paasonent több bosszantó műszaki hiba (köztük egy gyorsaságin kicserélt defektes kerék) hátráltatta, Alister McRae pedig vezető helyről búcsúzott differenciálmű-gondok miatt, a világbajnoki címet végül Niall McShea hódította el.
A következő idény nyitánya: január 20-23., Monte-Carlo-rali.

Ausztrál Rali, a vb 16. futama, Perth
Abszolút sorrend: 1. Sebastien Loeb, Daniel Elena (francia, Citroen Xsara WRC) 3:39:46.8 (átlag: 106.0 km/óra), 2. Rovanperä, Pietiläinen (finn, Peugeot 307 WRC) 1:55.1 p h., 3. Duval, Prevot (belga, Ford Focus WRC) 3:40.2 p h., 4. Hirvonen, Lehtinen (finn, Subaru Impreza WRC) 6:00.4 p h., 5. Atkinson, Macneall (brit, Subaru Impreza) 16:55.6 p h., 6. Pons, Oriol (spanyol, Mitsubishi Lancer) 17:36.1 p h., 7. Crocker, Foletta (ausztrál, Subaru Impreza) 17:43.3 p h., 8. Arai, Sircombe (japán, új-zélandi, Subaru Impreza) 19:32.3 p h.