Póló, kézi, foci és a többiek

A válasz első harmada azonnal beugrik mindenkinek: vízilabda! Valóban, férfi csapataink eddigi tizennyolc részvételük alkalmával mindössze ötször nem végeztek dobogón (7 arany, 3-3 ezüst és bronz mellett egy 4., három 5. és egy 6. hely jutott nekik). A női szakág csak a 2000-es sydneyi játékok óta szerepel a programban, a magyar lányok pedig Athénban debütálnak, remélhetőleg (és várhatóan) ők is folytatják ezt a szép sorozatot.

A férfiak számára az amszterdami játékokon indult be az éremeső 1928-ban, és meg sem állt hatvan(!) éven keresztül, a szöuli ötödik hely bizony nagy csalódást jelentett. Elégedettek a barcelonai hatodik és az atlantai negyedik helyezéssel sem lehettünk, legutóbb Sydneyben azonban már ismét régi fényében tündökölt a válogatott, a döntőben magabiztosan győztük le az oroszokat. Ha Athénban megvédjük bajnoki címünket, a Benedek-Kásás-Vári-Molnár-féle társulat végleg beírhatja nevét a gazdag magyar vízilabda-történelembe, a harmincas évek Homonnai Márton fémjelezte, az ötvenes évek Gyarmati Dezső-vezette, és a hetvenes évek Csapó-Faragó-Gerendás-Horkai tengelyre épülő aranycsapatai mellé.

Eddig könnyű volt a válasz a kérdésre, a következő feleleten azonban kicsit többet kell gondolkodni. "Női kézisek!" - kiáltunk fel, és milyen igaz! A montreali 3. és a moszkvai 4. hely után női csapatunk Szöulban és Barcelonában ugyan nem vett részt a játékokon, Atlantában azonban rögtön egy bronzéremmel robbant vissza a világ élmezőnyébe. Ezt az emlékezetes sydneyi ezüst követte, ha pedig nem csal a logika, most az aranynak kell jönnie.

De az alapkérdésre mégsem helyes a válasz! Erről a férfiak "tehetnek", akik a berlini negyedik hely után csak 36 évvel később, Münchenben voltak ott megint, és zsinórban öt olimpián is képviselték hazánkat, de sajnos pontot sem Münchenben, sem Barcelonában nem szereztek. Athénba két kihagyott olimpia után jutottak ki ismét, de a hagyományosnak mondható negyedik hely (hat olimpián háromszor voltunk negyedikek) most a meglepetés kategóriát jelentené.

Mi lehet akkor a megoldás? Régebbi eredményeket kell felkutatnunk? Igen, a hetvenes években a három M-betűs helyszínen női röplabdásaink folyamatosan éremközelben voltak, Münchenben ötödikek, Montrealban és Moszkvában pedig negyedikek lettek. A férfiak ’64-es tokiói egyetlen szereplése és az ott szerzett hatodik hely pedig azt jelenti, hogy megvan a második keresett sportág. De már érezni lehet, hogy a harmadikat nem lesz egyszerű megtalálni.

Csapatsportokról lévén szó, természetesen eszünkbe jut még a labdarúgás. Ekkor azonban hamar eszünkbe ötlik a még jórészt aktív játékosokból álló atlantai névsor. Számukra már a kijutás is hatalmas siker volt, a későbbi bajnok Nigériával és a világelső Brazíliával a csoportban pedig esély sem volt az olimpiai pontszerzésre. A múlt alapján persze jogos a felvetés, a labdarúgás 3 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzéremmel a vízilabda mögött második a magyar csapatsportok eredményességi listáján.

De ha a foci sem, akkor mi? Csapatsport még a kosárlabda is, de nagyhatalomnak nem vagyunk mondhatók, fiainknak csupán Helsinkibe, Rómába és Tokióba sikerült kijutni anno, lányainknak pedig csak Moszkvában tették tiszteletüket (igaz ott 4. helyükkel pontot is szereztek). Maradnak a kevésbé ismert labdajátékok. Gyeplabdacsapatunk ott vitézkedett Berlinben ’36-ban, de pontot nem szereztek. Egyszer pedig megesett, hogy lovaspólóban indultunk, szintén Berlinben. Na, a miatt a negyedik hely miatt kellett ennyit gondolkodni…