Szerencsére is szükség van

– Jól sikerült a felkészülésem, és arra számítottam, hogy az idén simán fogom futni a 45.5-45.6 másodperceket – magyarázta. – Ehelyett csak négyszer kerültem 46 másodpercen belülre.
– Mi lehet az oka annak, hogy elmaradt a tervétől?
– Nem tudom, bár az igaz, hogy többnyire az idény vége felé futok jól. Ennek kissé ellentmond, hogy májusban Mexikóban 45.67 másodpercet értem el.
– A bajnokságon nagy hőségben ugyanennyit teljesített anélkül, hogy bárki megszorította volna.
– Ezért remélem, hogy az eredményem lesz még jobb is. Nyíregyházán egyébként nagyon könnyen futottam, bár még így is hánytam.
– Mit csinált?
– Majdnem minden versenyem után hányok.
– Mitől? A terheléstől, az izgalomtól?
– Valószínűleg mindkettőtől. Néhány éve még nagyon féltem a versenyektől. Elsősorban nem attól, hogy hányadik leszek, hanem hogy a futás után rosszul érzem majd magam. Mára ehhez már hozzászoktam, általában fél órára van szükségem ahhoz, hogy összeszedjem magam. Tiszteletkörről nálam szó sem lehet. Egyébként nem én vagyok az egyetlen futó, aki ilyen állapotba kerül a versenyek után, ez típus kérdése.
– Az idén hasonlóan készült, mint a tavalyi Európa-bajnokságra, vagy változtatott valamit az edzésen?
– Kicsit több gyorsasági munkát végzek. A tengerentúlon ez nem szokás, de itthon az edzőmmel úgy éreztük, nekem szükségem van rá. Úgyhogy, amióta hazajöttem, hetente kétszer vágtaedzésem van.
– Úgy tűnik, ez hasznos, hiszen jobb az átlaga, mint tavaly volt.
– Ezen azért még szeretnék javítani.
– Mi a célja?
– Szeretném megjavítani a 45.43-as országos csúcsomat, 45.20 és 45.40 közötti idő elérését tűztem ki magam elé.
– A világbajnokságtól mit vár?
– Jó lenne döntőbe kerülni, de ahhoz nagy szerencse is kell. Most ugyan nincs kiugró eredménnyel büszkélkedő négyszázas, de negyvenöt másodperc körül rengetegen tudnak. A futambeosztástól is függ, hogy meddig juthatok el.
– Mi a világbajnokság előtti programja?
– A hét végén San Sebastianban rajtolok, aztán egyhetes edzőtáborozás következik. Nagyon várom a világbajnokságot, de ha eszembe jut, összerándul a gyomrom.