Nagy utazás (2.)

"Nagyon elfáradtam, de összességében azért elégedett vagyok, mert abban reménykedtem, hogy húsz percnél kevesebbet kapok a legjobbaktól. Az első emelkedőkön együtt tudtam maradni velük, és a nagy hegy lábánál csak azért maradtam le, mert hátramaradtam megvárni a kulacsokat, és nem számítottam rá, hogy a boly közben annyira felgyorsít az emelkedőn.
Egyébként a hőség miatt rengeteget kellett inni, ráadásul az evésre is ügyelni kellett. A csapattársam, Paolo Bettini például a kiváló kezdés után részben azért esett vissza, mert a meleg miatt alig evett, és ugyanezt hallottam a spanyol Manzanóról is, szerintem nem infarktusa volt, egyszerűen csak nem evett eleget.
Csapatomnál, a Quick Stepnél egyébként Bettini visszaesése ellenére rendkívül elégedett a hangulat, hiszen Virenque megnyerte a szakaszt, ráadásul a sárga trikót is átvette. Arra számítottunk, hogy előbb-utóbb megnyer egy etapot, mert nagyon fogadkozott, de a sárga mez megszerzése teljesen váratlanul ért bennünket. Reggel egyébként nem beszéltük meg előre a taktikát, engem például Bettini akciója meglehetősen váratlanul ért, de nagyon örültem neki, hogy két csapattársam is ilyen sokáig elöl tekert, és végül Richard győzött.
Vasárnaptól mi védjük a sárga trikót, de azt hiszem, hogy nem fogunk százszázalékos erőbedobással küzdeni a megtartásáért, mert nem ez a célunk. Szerintem Richard is nagyon elfáradt a hetedik szakasz során, és kérdés, hogy mennyi ereje maradt vasárnapra. Valamivel persze biztosan több dolgunk lesz, én arra számítok, hogy a szakasz elején azért elöl leszünk, és megpróbáljuk minél tovább megőrizni Virenque számára a mezt, de nem lennék meglepve, ha nem járnánk sikerrel.
Én azzal lennék elégedett, ha a győztestől legfeljebb húsz perccel maradnék le, bár tudom, hogy ez az etap kegyetlenül nehéz lesz. Nemcsak a hegyek tűnnek magasnak, de a meleg is elviselhetetlen lesz, márpedig én nem nagyon szeretek ilyen hőségben tekerni.”

Bodrogi László