Nagy utazás (2.)

"Most aztán alaposan elfáradtam! Azzal számolni lehetett, hogy a sík szakaszon sok lesz a szökési kísérlet, s a rajt után szinte rögtön megkezdődtek a támadások. Nekem sikerült egy olyan pillanatban meglógnom a mezőnytől, amikor éppen lassított az élboly. Senki sem tudott velem tartani, de nem sokkal később felzárkóztak mellém néhányan, aztán újabb szökevények érkeztek, végül összejött egy nagyobb csoport, talán tizennégyen lehettünk. Az összeállítás számunkra nem volt kedvező, hiszen ott volt a US Postalból a spanyol Heras, de az ONCE csapata is képviseltette magát, ráadásul hiányzott az egyetértés is, nem mindenki vállalta, hogy vezeti a bolyt. Újabb akciók következtek, végül így alakult ki ez az ötös csapat, Finot, Turpin, Voigt, Jalabert és én. Az is segített, hogy két korábbi klubtársammal együtt tekertem, de nagyon jó volt az összhang és mindenki egyformán kivette a részét a munkából. Sajnos a mezőny nem hagyott minket túlságosan eltávolodni, egyrészt azért, mert a sprintereknek ezen a napon volt esélyük a győzelemre, másrészt azért, mert Voigtot ismerik, ahogyan engem is, tudják, hogy milyen feladat elé állítottuk volna az üldözőket, ha nagyon messzire engednek. De nem segített minket az sem, hogy egész nap szembeszélben kellett tekernünk. Talán ha öt-hat perc előnyünk lett volna fél távnál, még a szakaszgyőzelemre is gondolhattunk volna, így viszont várható volt, hogy befognak majd.A hajrák előtt nem beszéltünk meg semmit, mégis valamiért teljes volt az egyetértés, a hegyi pontok például nekem nem voltak fontosak, azt viszont tudtuk, hogy Finot-nak van esélye átvenni a pöttyös trikót, hagytuk, hogy elvigye az első helyeket. A gyorsasági hajrákra viszont pályáztam, de nem kellett erősen sprintelnem, hagytak a többiek. Összességében persze nem vagyok boldog, hogy százhatvan kilométernyi szökés után nem értük el a célunkat, de ezzel számolnunk kellett, ez benne volt a pakliban. Ha lehetőségem lesz rá, legközelebb is vállalom a szökést, de nem pénteken, ez biztos. Egy ilyen szakasz után erőt kell gyűjtenem…”