Botfa Péter: jöhet a ráadás!

– Milyen érzés nyolcvanméteres kalapácsvetőnek lenni? – kérdeztük Botfát az Európa-kupát követően.
– Nagyon jó, de mégsem olyan, mint amilyenre számítottam. Korábban azt hittem, ha túldobom a nyolcvan métert, valami megváltozik. De nem történt semmi. Ugyanúgy kell edzésre járnom, mint eddig, ugyanolyan keményen kell dolgoznom, de mégiscsak más érzés az, hogy tagja vagyok a nyolcvanasok klubjának.
– Hogyan lett kalapácsvető?
– A szüleim jó barátságban voltak Szitás Imrével, aki a szöuli olimpián a hetedik helyen végzett kalapácsvetésben, és aki máig a példaképem. Hosszú gyerek voltam, ezért azt javasolta édesapáméknak, próbáljam ki a kalapácsvetést. Tízévesen mentem le először a pályára, és ottragadtam.
– Ki volt az edzője?
– Németh Pali bácsinál kezdtem, és amikor ő 1993-ban a csoportjával együtt elment a Haladásból, vele tartottam a SZAC '93-ba. A két évvel később megalakult Dobó SE-nek már nem lettem tagja, viszszaigazoltam a Haladásba. Ettől kezdve 1999-ig Simon Gyula volt az edzőm, négy éve, amióta Vida József abbahagyta a versenyzést, vele dolgozom.
– Mik voltak az első élményei, amik a kalapácsvetéshez kötötték?
– Életem első korosztályos országos bajnokságán sikerrel mutatkoztam be, győztem. Ezután évről évre első lettem, volt olyan, hogy súlylökésben és diszkoszvetésben is nyertem. Junior-világbajnokságon és Európa-bajnokságon hetedik voltam, sokat utaztam, ami nagyon tetszett.

– A korosztályából kik maradtak meg a nemzetközi porondon?
– Csak néhányan. Például az ukrán Vladiszlav Piszkunov és a finn Olli-Pekka Karjalainnen. Ôk hamarabb értek el a felnőttek között is számon tartott eredményt, de most már én is csatlakozom hozzájuk.
– Mi az oka annak, hogy később jutott túl a nyolcvan méteren, mint ők?
– Három évvel ezelőtt 77.42 méternél tartottam, de egy sérülés miatt műteni kellett. Ezt követően az alapozásom sem volt teljes, így a 2001-es évem elment. Tavaly már jó erőben voltam, de túlizgultam a versenyeket. Az az igazság, hogy nehéz úgy előrelépni, ha az ember tudja, alig van esélye arra, hogy bekerüljön az Európa-bajnokságra utazó csapatba. Most, hogy Gécsek Tibor abbahagyta a versenyzést, elérhető közelségbe került a világbajnoki részvétel. Így sokkal felszabadultabban versenyzek. Az is sokat számított, hogy klubtársaim – Annus Adrián és Fazekas Róbert – tavaly Európa-bajnokságot nyertek. Ott voltam Münchenben, a lelátóról biztattam őket, magával ragadott a hangulat. No és az is motivál, hogy utol kell érni a menyasszonyomat, a gerelyhajító Szabó Nikolettet.
– Az idény kezdete előtt mit tervezett erre az évre?
– Azt, hogy nyolcvan métert dobjak, és kijussak a világbajnokságra. E kettő már megvan, mostantól a párizsi döntőbe jutás a cél. Az edzőm, Vida József azt szokta mondani, ha tizenkettőbe kerülök, még nem tettem semmit. Ha nyolcban végzek, extrateljesítményt nyújtok. Az utóbbit szeretném elérni.