A srácokra építeni a jövőt

Játszott az 1991-es Világkupán az elődöntőbe jutó skót együttesben is. A skót válogatott mezét 12-szer öltötte magára, a világelitbe tartozó Dél-Afrika színeiben pedig később 26 válogatottságig vitte. – Mi járatban Magyarországon, az elitrögbi szempontjából egyelőre epicentrumtól távol eső helyen?– Szeretem tudni, hogy miként fejlődik a rögbi Európa országaiban. Ezen a tornán a magyaroknak nem volt szerencséjük (a tízcsapatos tornán tizedik lett – a szerző), az előrelépés mégis vitathatatlan. Örömmel tapasztaltam, hogy kedvenc sportágam Magyarországon is egyre népszerűbb, jó volt látni három-négyszáz kissrácot a diákversenyek során. – A rögbi világszerte fejlődik, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hírek szerint a sportág hetes változata felkerül az olimpiák műsorába…– Igen, és ennek mondanom sem kell, nagyon örülök. Szerintem a rögbi a világ legszebb sportja, sok helyen csak a foci előzi meg népszerűség tekintetében. Nyugat-Európában, Dél-Afrikában például ötven-hetvenezer néző előtt lépünk pályára. – Mit tanácsol, hogy tudna a magyar rögbisport felzárkózni az európai élvonalhoz? – Felülről és alulról építkezve. Fentről, a kormány százszázalékos támogatása nélkül általában a sport, így a rögbi sem tud fejlődni. Nagyon fontos az infrastruktúra, a stadionok, a felszerelés, s a jó edzők biztosítása. Ugyanakkor ezt a munkát alulról, az utánpótlással, a kissrácokkal kell kezdeni. Ez a siófoki torna is ezt a célt szolgálta, hogy a gyerekek megszeressék ezt a csodálatosan izgalmas és férfias sportágat. Nem számít ugyanis, mekkora a gyerek, vasgyúró vagy vékonycsontú, a sportpályán a helye, hogy megvalósítsa álmait!