Atlétika - Dudás célja az olimpia
Mátay AndreaBár a szabadtéri idény éppen csak elkezdődött, a gyaloglók már túl vannak az 50 és a 20 kilométeres országos bajnokságon is. A nőknél szinte teljesen kicserélődött a mezőny az első helyet az ifjúsági korú Varró Katalin szerezte meg , a férfiaknál viszont egy-két nagy öreg még kitart: 50 kilométeren Czukor Zoltán, 20-on Dudás Gyula lett a bajnok. A távon ötödször győztes Dudás első helyezése azért is érdekes, mert a szegedi atléta három év után tért vissza újra a pályára.
– Úgy álltam oda a rajtvonalhoz, hogy csak az volt fontos, ismét bajnok legyek – mondta Dudás. – Az időeredményem ezúttal nem volt lényeges, már csak azért sem, mert a jobb teljesítményhez még több edzésre van szükségem.– Sydneyben az olimpián húsz és ötven kilométeren is rajtolt, a versenyt követően azonban nem jött haza, feleségével együtt Ausztráliában maradt.– Nem szó nélkül maradtunk ott, Molnár Zoltán csapatvezetővel megbeszéltük, hogy mi csak néhány hónappal később érkezünk haza. A néhány hónapból végül két év lett. Kinntartózkodásunk nagy kaland volt, 18 ezer kilométert autóztunk, bejártuk egész Ausztráliát. Ám a honvágyunk egyre nőtt.– Miből éltek?– Mindketten dolgoztunk, én padlót csiszoltam, költöztettem, és hetente csak kétszer-háromszor edzettem. Ennek ellenére indultam versenyeken is, megnyertem például Új-Dél-Wales állam bajnokságát, és az ausztrál veteránok között is első lettem.– Mikor jöttek haza?– Egy évvel ezelőtt. Szerettem volna már tavaly is versenyezni itthon, de fájt a térdem. Úgy gondoltam, ha kicsit pihenek, attól rendbe jön a lábam, de végül műteni kellett. Az operáció ősszel volt, azt követően hat hetet kihagytam, azóta újra edzek.– Ahhoz, hogy ötven kilométeren versenyezhessen, kemény munkára volt szükség. Mikor volt erre ideje?– Hírlapkézbesítőként dolgozom. Kora reggel kihordom az újságokat, utána mehetek tréningezni. Az egyesületem ugyan nem tud támogatni, de én akkor is a Szegedi VSC versenyzője maradok, hiszen mindent a klubomnak, Szeged városának és az edzőmnek, Antal Andornak köszönhetek. Árva gyerek voltam, testvérem sem volt, intézetben nevelkedtem, az ő segítségük nélkül sohasem lett volna belőlem sportoló.– Még egy különlegessége van: az, hogy egy vesével él, és így lett gyalogló.– Tízéves voltam, amikor az egyik vesémet ki kellett venni. Ennek ellenére bírom a kemény munkát, és természetesen az edzőm mindig fokozatosan növeli az adagomat.– Az idén mi a célja?– Inkább a jövő évi olimpiára gondolok. Ilyen hosszú kihagyás után a világbajnoki részvételt nem célozhatom meg, de ha netán szintet mennék, annak természetesen örülnék. Athénban viszont nem csak indulni szeretnék, az az álmom, hogy jól is szerepeljek.
Legfrissebb hírek
