A tehetségekre figyelne

– Az orvosok protézis beültetését javasolják, és bár eddig nem vállaltam a beavatkozást, elképzelhető, hogy rövidesen rászánom magam – mondta sérülésével kapcsolatban a még manapság is népszerű Törőcsik András, akit mindenütt Törőnek becéznek.
– A labdarúgásban jelenleg semmilyen szerepet nem tölt be. Nem keresik, vagy elzárkózik a felkérésektől?
– Voltam én már edző, kipróbáltam magam szakemberként, de az egy külön szakma. Az edzői teendők ellátásával járó napi feladat nem az én világom, így nem is foglalkoztat, hogy valaha is ezen a téren dolgozzak. A tehetségek felkutatásában viszont szívesen részt vennék, mert szerintem sokszor nem olyanok választják ki a gyerekeket, akik értenek is hozzá.
– A kiválasztást nagyban segítheti a Bozsik-program, hiszen a rendszer elvileg alkalmat kínál arra, hogy az ügyesebb gyerekekre felfigyeljenek. Lát fantáziát a kezdeményezésben?
– Olyannyira, hogy szerintem csak ezen az úton indulhat el a magyar futball felfelé. Mivel a grundok megszűntek, a fiatalokat szó szerint csalogatni kell a futballpályákra, és ha már sikerül velük ezt a játékot megszerettetni, akkor a következő lépésben foglalkozni is kell velük, méghozzá korszerű módszerekkel.
– Ennyire egyszerű lenne a recept?
– Igen, ennyire egyszerű, és ebben biztos vagyok. Megkérdőjelezi viszont az egésznek a hatékonyságát az, hogy ki tudjuk-e várni a kellő időt, amire beérik a munka és látható eredmény lesz. A rövid távú türelem mindennek a kulcsa. Meg kell nézni a külföldi példákat: a törököket az én időmben még hat–nullra vertük, aztán tessék, elkezdtek dolgozni, sok pénzt fektettek a labdarúgásba, és látható, hogy meddig jutottak. De mondok mást: ezerkilencszáznyolcvanban az Újpesttel játszottunk a japán válogatott ellen. Többször is legyőztük őket, és csupán egy alkalommal szenvedtünk vereséget. Azóta viszont elrohant mellettünk a világ, mert nálunk a régi módszerek szerint képezték a gyerekeket, ráadásul a labdarúgásban sok irigy ember van, így nem is kell csodálkozni, hogy nem léphettünk előre. A futball felgyorsult, mi viszont nem tudtuk követni az elitet. Átlagos labdarúgóink ugyan vannak, ám nemzetközi szinten elismert kiválóságokkal nem rendelkezünk.
– A fiatalok közül sem lát olyat, aki vihetné valamire?
– Gera Zoltán játéka tetszik, benne van fantázia. Ráadásul ő fejben is nagyon érti a játékot, eszes támadó, így belőle még lehet klasszis. Kívánom neki, hogy érje el céljait.
– És mi a helyzet a fiával, aki az Újpest ifiben futballozik és a hírek szerint sokat örökölt édesapja tehetségéből?
– Attila tizenhét éves, még fejlődhet, de én szigorú vagyok vele. Ha ugyanis nem lesz megfelelő az edzésmunkája és a futballhoz való hozzáállása, akkor nem viszi sokra. Vétek nem kihasználni a vele született tehetségét, és arra is jó néhányszor felhívtam a figyelmét, hogy több alázat kell a labdarúgáshoz. Ha ezt megérti, sikeres futballista válhat belőle és majd egyszer talán ő is érezheti azt az őszinte szeretetet a szurkolóktól, amelyet a mi korosztályunk még most is megkap egy-egy, az egrihez hasonló öregfiúktorna alkalmával.