Elkerülné a rövidzárlatot

– Minden világbajnokság előtt felteszik nekem a kérdést, hogy most sike-rül-e megtennem a hiányzó lépést, azaz éremmel jövök-e haza. Essen óta várják tőlem a dobogós helyezést… Az elmúlt időszakban végig egyenletes teljesítményt nyújtottam, a világversenyeken rendre bejutottam a nyolc közé, ott voltam a tűz közelében, csak megkoronázni nem tudtam a teljesítményemet. Mondanom sem kell, engem is nagyon bánt – kezdi Mohamed Aida.
– A tavalyi világbajnokságon hihetetlenül közel állt az éremhez, a nyolc között csupán egyetlen tussal kapott ki a későbbi győztes Vezzalitól, ráadásul drámai körülmények között. Már 9:6-ra is vezetett az olasz ellen, aki kiegyenlített, és a hirtelen halálban a győztes tust is bevitte. Nem akarok sebeket feltépni, de…
– …az az asszó rányomta a bélyegét a csapatban nyújtott teljesítményemre is, mert nem tudtam elviselni, feldolgozni ezt a vereséget. Igaz, hogy Vezzali a világ legjobbja, sorozatban lett olimpiai, világ- és Európa-bajnok, de hát akkor is fájt. Októberben volt a világbajnokság, de utána több hónapnak kellett eltelnie, míg el tudtam felejteni.
– Gondolkozott az asszón? Elemezgette?
– Lelki szemeim előtt mindig láttam az utolsó tust. Elemezgetni nem nagyon lehetett, mert olyan gyorsan történt.
– Hogyan tudott kikerülni ebből az állapotból?
– Talán furcsa, de egy betegség segített. A télen elkaptam valami vírust, sokáig lázas beteg voltam, gyulladás bujkált bennem, ezért sokáig nem edzhettem. Azt hiszem, most jót tett, hogy hosszú ideig nem csinálhattam semmit, így amikor meggyógyultam, már nagyon hiányzott a vívás. Alig vártam, hogy újra kezembe vegyem a tőrt, lemenjek a terembe. Aztán beindult az idény, utazás utazást, verseny versenyt követett, amelyeken jól vívtam. Tavaly is bejutottam a Világkupákon a nyolc közé, viszont nem tudtam áttörni azt a bizonyos határt, meg kellett elégednem az ötödik-nyolcadik hely valamelyikével. Most viszont jöttek az érmek, és a jó szereplésnek köszönhetően negyedik vagyok a világranglistán. Bízom benne, hogy nem törik meg a lendület, és ez a sorozat folytatódik Lisszabonban is. Mindenesetre pozitívan állok hozzá, hiszen ha egyszer már sikerült átlépni a határt… Bevallom, most nagyon fáradt vagyok, kemény hetek vannak mögöttünk. Ugyanakkor nagyon tetszett az edzőtáborozás, Szabó Bence kapitány jól megtervezte, változatosra sikeredett a felkészülés. A hátralévő napokban már csak a regenerálódás, az apróságok csiszolása van hátra.

– Társaival együtt a tavalyi Európa-bajnokságon remekeltek, hosszú szünet után szereztek érmet. Az idén Moszkvában ismét ezüstérmesek lettek, vagyis Eb-érmekből jól állnak. Világbajnokságon azonban 1994-ben volt legutóbb érmes magyar női tőrcsapat. Elképzelhető, hogy ebben az esetben is megszakad egy sorozat?
– Az Eb-érmekről el kell mondanom, hogy a tavalyi ezüstnek nagyon örültünk, mert már régen vágytunk rá. Akkor balszerencsések voltunk, mert az aranyért a lehető legnehezebb ellenfelet, az olaszokat kaptuk. Tőlük meg "belefért” a vereség. Moszkvában viszont a döntő után csalódottak voltunk, szoros mérkőzésen kaptunk ki a lengyelektől, akiket legyőzhettünk volna. Persze később már értékelni tudtuk az ezüstérmet, csak akkor voltunk szomorúak. Szóval az éremhez szerencse is kell. Nem mindegy a sorsolás, hogy kivel mikor kerülsz össze. Az Európa-bajnokságon nagyon jól vívtunk, és már akkor megfogalmaztam a kérésemet, hogy Lisszabonban is így tudjunk vívni.
– Kik lehetnek a legnagyobb vetélytársak? Megint az olaszok?
– Szerintem nem, mert ők meggyengültek, miután Bianchedi befejezte pályafutását. Persze Vezzali és Trillini azért Lisszabonban is ott lesz… Az oroszokat tartom a legerősebb csapatnak, de nem szabad elfelejteni a lengyeleket és a románokat sem. Vagyis mindenkire oda kell figyelni, egyetlenegy rövidzárlatot sem engedhetünk meg magunknak.