GÓLSZERZÔ: Sallai a 47. percben, Kalina jó ütemű kiugratása után egyedül tört kapura, s ballal a bal összekötő helyéről kilenc méterről biztosan lőtt a kapu jobb oldalába (0–1). Kalina a 62. percben, egyedül vihette kapura a labdát, miután Kollár saját térfelének közepéről előre ívelt, Vasas-védők pedig rosszul helyezkedtek, a támadó eltolta Nota mellett a labdát, majd jobbal a jobb összekötő helyéről a kapufa éritésével a rövid felső sarokba emelt (0–2). Gyánó a 85. percben, értékesítette jobbal a kapu bal alsó sarkába rúgva azt a büntetőt, amelyet azért fújt be a bíró, mert Tesch beadása Kollár kezére pattant (1–2).
SÁRGA LAP: Kalina (kezezésért) a 14., Szirtesi (Aranyos megrúgásáért) az 52., Kollár (kezezésért) a 85., Aranyos (Szirtes oldalba talpalásáért) a 89. percben
SZÖGLETARÁNY: 7:2 (3:0)
Gyánó Szabolcs (alul) a hajrában megítélt büntetôt értékesítette – de ez is kevés volt
Gyánó Szabolcs (alul) a hajrában megítélt büntetôt értékesítette – de ez is kevés volt
Miután a patinás Vasas labdarúgócsapata az elmúlt szezonban a szerényebbnél is szerényebb teljesítménynyel kiesett és az idén az NB I B-ben szerepel, teljesen más dimenzióba került. Jóllehet a legutolsó időben a klubot nem a tízezres szurkolóhad jellemezte, fél órával a Kecskemét elleni találkozó előtt szörnyű képet festett az Illovszky-stadion: a VIP-parkoló teljesen üres, a Lehel út felőli lelátón sehol egy lélek, az ember hamarabb találkozott rendezőnek öltözött, kidobó termetű fiatallal, mint Vasas-drukkerrel. A találkozó első negyedórája azonban egyértelmű választ szolgáltatott, miért ez az érdektelenség. Ebben az időszakban egy támadást sem láthatott a publikum, mindkét együttes csak előre rugdalta a labdát, mondván, majd csak lesz belőle valami. Hát nem lett. Ekkortájt a 22 játékos közül kizárólag Plókai Attila megmozdulásai emlékeztettek arra: itt, bizony, futballmeccs zajlik. A Vasas középső védője nagyszerűen fejelt, és szedte össze a lecsorgó labdákat, a levegőben pedig egyértelműen úr volt. Csak ennyi kellett ahhoz, hogy valaki kitűnjön a mezőnyből… Igaz, Plókai a folytatásban társaihoz hasonlóan roppant gyenge, szinte értékelhetetlen teljesítményt nyújtott. A félidő hátralévő részét mindvégig az efféle nívó jellemezte, örülni kellett, ha kétszer egymás után a címzetthez jutott a labda, nem beszélve arról, amikor úgynevezett kapura lövés borzolta az idegeket. Összesen két ilyen alkalmat jegyezhettünk föl: előbb Zabos Attila próbálkozott 25 méterről, majd Sallai Balázs eresztett meg a 16-es vonaláról egy löketet, amit üggyel-bajjal, de Julius Nota hárított. Ennyi a 45 perc rövid summázata. A második félidő eleje meghozta a hazaiak számára a hidegzuhanyt, ekkor a Vasas a gól nyomán – ha lehet – még jobban megzavarodott, majd a vendégek a teljesen összeomlott hazai játékosok ámulatára tovább növelték előnyüket. Tíz perccel a lefújás előtt szépíthetett volna Csábi József alakulata, ám a hosszú idő után kialakított első helyzetét elpuskázta a Vasas. Ám, hogy még ez a gyenge csapat sem, maradjon gól nélkül, a játékvezető megítélt egy olyan 11-est, amit még a hazai szimpatizánsok közül is sokan úgy láttak, hogy azt nem előzte meg szabálytalanság. A hajrában a Vasas mindent megpróbált az egy pontért, de a nagy akarásnak még nagyobb nyögés lett a vége.
MESTERMÉRLEG Csábi József: – Nagyon csalódott vagyok, a múlt heti munkánkból nem erre számítottam. Szégyellem magam, remélem, ezt teszik a jtátékosaim is. Gratulálok a Kecskemétnek. Kiprich József: – Remekül futballoztunk, ismét rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, éppen ezért egyetlen játékosomat sem szeretném kiemelni, merthogy az egész csapattal elégedett vagyok.
