Nagy utazás (8)

"A megszokott rend szerint kezdődött a napunk pénteken is, kilenc órakor volt ébresztő, aztán megreggeliztünk. Ezután mindig marad egy kis idő összepakolni, előkészülni, aztán attól függően, hogy a rajt helyszínéig mennyit kell autóznunk, általában tíz-tizenegy óra felé elindulunk. A rajtnál minden kerékpárosnak alá kell írnia a rajtlistát, aztán lehet egy kicsit beszélgetni, nézelődni. A rajt városában mindig nagy a felhajtás, sokan kérnek aláírást a versenyzőktől, szinte mindenkinek van néhány szava a kerékpárosokhoz.Pénteken nem volt túl kedvező számomra a terep, a hatodik szakasz elején nagy volt a tempó, sok volt a szökési kísérlet, a dombos pályán elfáradtam, csak arra tudtam figyelni, hogy tartsam a helyem. Eléggé a mezőny végén kullogtam, nem is láttam pontosan, mikor járt sikerrel Durandék szökése, de valamikor a frissítő után történt. Időközben valamennyire sikerült kipihennem magam, s mivel a sprinterünknek is volt esélye a győzelemre, előre kellett mennem. A látszat kicsit csal, igaz ugyan, hogy a mezőny elején sokat kell dolgozni, de ez számomra kevésbé fárasztó. Elöl nincsenek nagy tempóváltások, gyorsítások, hagyják az embert nyugodtan dolgozni, nincs lökdösődés, és persze a bukás veszélye is sokkal kisebb. Csak a szállodában, a televíziós összefoglalóban láttam, mekkora bukások voltak ezen a szakaszon is…A mezőny még mindig feszültebb, mint más versenyeken, a sprinterek érthetően a győzelemre hajtanak, a hegyimenők nem akarnak leszakadni, de azért mindenki fáradtabb, mint a hét elején, ezúttal már a hajrá is sokkal nyugodtabb volt. Ezt abból tudtam leszűrni, hogy öt kilométerrel a cél előtt kezdtem visszacsúszni a mezőny elejéről, s a befutóig kevesen előztek meg, már nem volt akkora a tolongás. Nálam furcsán mutatkoznak az első hét fáradalmai, egymást váltogatják a jó és rossz érzéseim. Egyszer igazán erősnek érzem magam, máskor meg, mintha teljesen kilennék, nehezemre esik a tekerés. Eddig még nem volt olyan szakasz, amikor végig jó erőben éreztem volna magam, remélem, a hétfői időfutam már ilyen lesz…”