Brit győzelem férfi 100-on

Végre megkezdődött az idei atlétikai szezon legnagyobb nyereményekkel, és ezzel egyenes arányban legnagyobb eredményekkel kecsegtető sorozata, a Golden League. Mert 50 kilogramm aranyat nem mindenhol osztogatnak. Vagy ha igen, azért tenni is kell valami nagyon komoly dolgot. Ebben az esetben például hét egymást követő versenyt megnyerni a világ legjobbjai ellen. A kiírás értelmében ugyanis csak az részesülhet a fődíjból, aki veretlenül végez az összes versenyen.
Már az oslói viadal előtt megindult az ilyenkor szokásos nyilatkozatháború és nagy-nagy fogadkozás. Ebben természetesen a leglobbanékonyabbak, a sprinterek jártak elöl jó példával. Maurice Greene úgy vélte, élete legjobb formájában van, már ami a rajtját illeti. Az elmúlt hét végén, az amerikai bajnokságon ugyanis 0.113 másodperc volt a reakcióideje a startpisztoly eldördülése után. Ráadásul a világcsúcstartó szerint még jócskán vannak tartalékai a táv második felére. "Erre alighanem szüksége is lesz – replikázott vetélytársa, Tim Montgomery. – A bajnokságon ugyan egyetlen századdal megelőzött, de csak azért, mert az első rossz rajt után óvatosabbnak kellett lennem a folytatásban. Oslóban már nem ismerek kegyelmet!” A tavalyi vb 100 méteres síkfutásának ezüstérmese elsősorban tavalyi produkciójára alapozott. 2001. július 13-án ugyanis az oslói GL-versenyen 9.84-et repesztett, amivel az örökranglistán a második legjobb eredményt birtokolja – társbérletben két kanadaival: Donovan Baileyvel és Bruny Surinnal. Ennél csak Greene volt képes jobbra, igaz, ő három alkalommal is. Talán a legjobban várt szám volt tehát a férfi 100 méter.
Azonban amíg a villámlábúak sorra kerültek, történt egy s más az idei első Golden League-viadalon már az első szám előtt. Kiderült, hogy jövőre a jelenlegi hét helyett valószínűleg csak hat állomása lesz a sorozatnak. Az idei nyitánynak pénteken otthont adó norvég főváros, Oslo ugyan szívesen lenne házigazda, de a Bislett stadiont felújításával már nem lehet tovább várni, mivel ez az egyetlen helyszín, ahol a szokásos nyolc helyett csupán hatsávos a futópálya. Az 1920-ban épült létesítmény befogadóképessége ráadásul mindössze 16 ezer fő. A szervezők gondjait tovább növelte, hogy az időjárás nem fogadta kegyeibe a viadalt. Sőt! A rajt előtt kiadós zápor áztatta a pályát, és kimondottan hűvös idő, valamint erős, kavargó szél fogadta a résztvevőket. Ennek volt betudható, hogy férfi magas-, és rúdugrásban többször esett le a léc, mint maradt fönt – már a kezdőmagasságokon is! A férfi 100 méter C-futama során pedig kiderült, hogy sem Maurice Greene, sem Tim Montgomery nem lesz képes tíz másodpercen belüli időre. Olyan ellenszélben, ahol az ember csomót köt a tarkóján a füleivel, erre lássuk be, nincs túl sok remény. A presztízs azért számított valamennyit. A legklasszikusabb szám B-futamában még egy dologra fény derült, jelesül hogy hiába a fogadkozás, Morne Nagel egyelőre csak 60 méterig jó. A dél-afrikai szenzációs fedett pályás idényt produkált, senki sem volt képes gyorsabban futni teremben a 60-at, mint ő. Aztán nagyon önkritikusan azt nyilatkozta, egyelőre csak azon dolgozik, hogy végigbírja 100 métert. Nos, nem bírja!
Nem úgy Gail Devers. Az amerikaiak 35 éves 100 gátasa az amerikai bajnokságon már elkápráztatta a közönséget. Három futása során háromszor ért el rendkívül jó eredményt. A legjobb futását természetesen a döntőben produkálta, ott 12.51-et ért el. Oslóban másodpercenkénti 1.2 méteres ellenszélben száguldott 12.53-at, hogy a lassítást követően azonnal eleget tegyen a következő kötelező feladatának, és kiosszon a rajongóinak legalább ezer autogramot. Bár szeptember 6-ig sok idő van még hátra, kijelenthetjük, hogy Deversben tisztelhetjük az egyik potenciális aranyrúd-várományost. A másik a kubai Olseidys Menéndez. A női gerelyhajítás világcsúcstartója azonban majdnem elszámította magát. Elsőre 63.51-et dobott, és attól kezdve szinte a "hármas sípszóra” várt. Csakhogy az orosz Tatjana Sikolenko az utolsó kísérletekor majdnem fél méterre megközelítette.
A férfi hármasugrást a múlt és a jövő párharcaként reklámozták a szervezők. A múltat Jonathan Edwards jelentette. A britek olimpiai, világ-, és Európa-bajnoka, valamint világcsúcstartója a svédek reménységével csapott össze. Christian Olsson szembeszélben is 17.35-ig szökkent, míg Edwards lapzártánnkor, a harmadik sorozatban 17.14-nél járt.
Az amerikai sprinterek számára ezen az estén mindegy volt, honnan fúj a szél. Marion Jones a nők 100 méterén jókora szembeszélben volt képes 11 másodpercen belüli időre, pedig nem is rajtolt valami fényesen. A látottak alapján neki is jó esélye van mind a hét versenyen diadalmaskodni. Lapzártánkkor rajtolt a férfi 100 mezőnye. A két amerikai nagyágyú addig figyelte egymást, amíg végül a surranópályán induló brit Dwain Chambers mindkettőjüket megelőzte az este fél tízkor, már meglehetősen hűvös időben ellőtt futamon. Ez egyben azt is jelenti, hogy történjen bármi a folytatásban, sem Greene, sem Montgomery nem gyarapíthatja aranykollekcióját.