A csapat ismét kicserélődött

A szigetország topfutballistáinak felbukkanása nem okozott semmiféle felfordulást az élvonalból kipottyant Víkingur otthonában, pedig ott volt a lelátón napjaink első számú csillaga, az angol bajnok Chelsea légiósa, Eidur Smari Gudjohnsen is. Ha van is sztárkultusz errefelé (mert miért éppen ebben a manapság túlnyomórészt lutheránusok által lakott országban ne lenne), az semmiképpen sem lépi át a jó izlés határát. Meglehet azért, mert valahol a zsigerekben még manapság is benne lehet, hogy ennek a szívós, dolgos népnek a tagjai sok száz éven át a vagyoni különbségek ellenére egyenlőnek fogadták el egymást: a földkerekség legrégebbi parlamentjébe, a 930-ban alapított Althingibe több mint három évszázadon át minden szabad férfi elmehetett, mi több, a fegyverét is magával vihette.

Ahol nem balhézni járnak a meccsekre

Manapság a fegyvereknek már nincs szerepük a közéletben, mi több, a honvédelemben sem. Már legalábbis abban az értelemben, hogy Izlandnak nincs reguláris hadserege, a belső és külső biztonság védelme a nemzeti rendőrség és a parti őrség feladata. S noha egyenruhást nemigen látni az utcákon, a szigeten a rend az úr. Nem voltak rendőrök az U21-es meccsen sem, de mire is kellettek volna: a reykjavíkiak futballt nézni mentek a csöppnyi pályára, és nem randalírozni. S noha a mérkőzés közben olykor fütyültek és pfújoltak, a vereséget fegyelmezetten és sportszerűen vették tudomásul.

Így tett Eyjólfur Sverrisson szövetségi edző is, aki arról beszélt a találkozó lefújása után, hogy jó lecke volt ez a meccs a játékosai számára, hiszen rádöbbenhettek: ha nem száz százalékot adnak ki magukból, ha fejben nem hangolódnak rá az összecsapásra rögtön a kezdő sípszót követően, akkor úgy járnak, mint a magyarok ellen, azaz igen gyorsan hátrányba kerülnek. Ebből egy profinak készülő futballistának (márpedig Eyjólfur Sverrisson szerint aki Izlandon komolyan foglalkozik a futballal, az mind egy jól fizető profi szerződés reményében rúgja a labdát) bizony tanulnia kell. Amúgy a szakember elsősorban azon bosszankodott, hogy kétszer is peches körülmények között kaptak ki Magyarországtól: előbb Dunaújvárosban a kilencvenedik percben esett magyar találat döntött, most meg egy izlandi védőn változtatott irányt a labda Sándor György lövése után, becsapva ezzel a tavalyi bajnokságban a negyedik helyen végző Fylkir kapusát, Bjarni Halldórssont. ---- A magyar öltöző persze vidámabb arcokkal volt tele, de azért szó sem volt zajos dáridózásról. A szövetség elnöke, Bozóky Imre gratuláló szavait is visszafogott taps kísérte. Úgy tűnt, ennél a csapatnál mindenki pontosan tisztában van azzal, hogy noha egy nagyon fontos részfeladatot sikerrel pipálhattak ki (amiért persze igenis kijár a kalaplengetés), még sokat kell tenniük közös álmuk megvalósításáért, vagyis a továbbjutás kiharcolásáért. De legalább van miről álmodniuk, ez ugyanis az évtizedek óta kevés sikert elérő magyar futballban mostanság igencsak nagy szó. Ami - a munkatársai mellett - elperelhetetlenül Róth Antal érdeme is.

Ez a halk szavú szakember most is önkritikusan elemezte a látottakat, részletesen beszélt a hibákról, de tudott dicsérni is, és nem tolakodott az előtérbe, hagyta, hogy a reflektorfényben a siker idején a játékosai lehessenek. Ha vannak szigetek a magyar futballban, amelyek léte némi reményt adhat arra, hogy egyszer majd előbbre juthat, eredményesebb lehet a honi labdarúgás, akkor az egyik ilyen sziget okvetlenül ez a kis közösség a maga hibáival, tévedéseivel és esetleges gyarlóságaival együtt is.

Érdemes lesz mindenesetre néhány év múlva megnézni, ki mire viszi a társulatból. Példát egyébként akár az izlandiaktól is vehetnek a magyar utánpótlás legjobbjai, hiszen a házigazdák pénteken pályára lépett alakulatából Emil Hallfredssonnak máris a Tottenhamhez, míg a csapatkapitány Ólafur Skúlasonnak az Arsenalhoz kell postázni a válogatottba szóló kikérőt… Igaz, légiósdömping van a felnőttkeretnél is. Asgeir Sigurvinsson és Logi Olafsson szövetségi kapitányok svéd, angol, belga, norvég és svájci klubokból toborozták össze a jelenlegi, húsztagú keretet is.

Európában tehát szép számban futballoznak izlandiak, ezért is élték meg nagy csalódásként a "jégföldi" drukkerek az eddigi gyatra szereplést a 2006-os németországi világbajnokságra kvalifikáló sorozatban. A továbbjutás vagy a pótvizsgázás lehetősége a siralmas kezdés nyomán fényévnyi meszszeségbe került, így szinte bizonyosan tovább kell várni arra, hogy a szövetségi keretek között 1947 között működő izlandi futball végre megmutathassa magát az Európa-bajnoki vagy a világbajnoki porondon. Ez utóbbival egyébként 1958 óta kísérleteznek a derék izlandiak, ez idáig minden eredmény nélkül. Mi több, mára odáig fajult a helyzet, hogy a hivatalosan 1993 óta nyilvántartott FIFA-ranglistán minden eddiginél gyengébb pozícióba süllyedt válogatottjuk: a csapat 2005 májusában a 97. helyen állt, 18 pozícióval a magyar nemzeti együttes mögött. Más kérdés, hogy nem volt ez mindig így. Legutóbb például tavaly júliusban fordult elő, hogy a két fél közül Izland volt előkelőbben rangsorolva: akkor 75. helyezettként három pozícióval előzte meg a magyar válogatottat. ---- A statisztikák persze csak a számbűvészkedésre jók, így a tegnapi világbajnoki selejtező szempontjából annak sem volt érdemi jelentősége, hogy a magyar csapat éppen ötvenszázalékos mérleggel várta története ötödik izlandi fellépését. Legfeljebb az lehetett elgondolkoztató, hogy a korábbi négy meccsből a tétmérkőzéseket - egy-egy világbajnoki, illetve Európa-bajnoki selejtezőt - Izland nyerte meg.

Hogy e rossz sorozat megszakadjon, annak érdekében Lothar Matthaus szövetségi kapitány a szombat délelőtti átmozgató tréning és az azt követő villámvárosnézés után még egyszer végigskálázta futballistáival a nyerőnek remélt taktikát. A szövetségi kapitány, akinek a dirigálásával a reykjavíki előadás előtt tétmeccsen két győzelmet, egy döntetlent és két vereséget jegyzett a válogatott, szokásának megfelelően hivatalosan csak közvetlenül a találkozó kezdése előtt jelölte ki a kezdő tizenegyet (mivel a péntek esti, a vb-selejtező időpontjában megtartott gyakorlást a bokájával bajlódó Juhász Roland, illetve a térdszalagját fájlaló Bodnár László is végigdolgozta, a német szakember abban a kellemes helyzetben volt, hogy valamennyi, Izlandra magával vitt labdarúgóját számításba vehette a szerepek kiosztásánál).

A magyar összeállítás mindenesetre szolgált meglepetéssel, hiszen jobbára azok kaptak ott helyet, akik a második félidőben becsülettel küzdöttek Metzben.

Tegnap este tehát ismét egy új válogatottal ismerkedhettünk meg…