A cserék voltak a megmentők

Kedd este, Metz, Saint-Symphorien stadion. Húsz perccel a 2-1-es hazai győzelemmel zárult Franciaország-Magyarország válogatott találkozó után William Gallas, az angol bajnok Chelsea védője volt az első fecske, nyitányként ő hagyta el a biztonságot nyújtó öltözőt. Megállt, türelmesen nyilatkozott - franciául. Angolul próbálkoztunk. Ránk nézett - aztán tovább sétált.

Puff neki - gondoltuk. Illetve mégse. Merthogy William Gallas visszafordult…
"Az első félidőben minden a legnagyobb rendben volt - mondta a gyorsértékelésre felkért hátvéd. - Sajnos a folytatásban már nem tudtuk folytatni az agresszív szélsőjátékot, elsősorban azért, mert a magyarok feljavultak. Szó nincs arról, hogy a szünet előtti produkciójuk miatt lebecsültük volna őket. Az ellenfél jól cserélt, és a bal oldalunkra is sokkal jobban figyelt, az addig csodálatosan működő Eric Abidal, Jerome Rothen, Florent Malouda hármas kevésbé volt hatékony."
A franciákból nekünk ennyi jutott…

Jöttek ugyanis a magyarok, nyitányként Bodnár László, a holland Roda jobbhátvédje, így hát inkább rá fókuszáltunk.
"Pokoli nyomás nehezedett ránk az első félidőben - indított a hírek szerint a francia, német és belga klubok által körüludvarolt hátvéd. - Gyakran két ember állt velem szemben, szóval, meglehetősen pocsékul kezdtünk. Nem akarok senkit megbántani, de úgy vélem, a cserék sokat lendítettek a játékunkon, amennyire tőlünk tellett, a folytatásban igyekeztünk támadni is. A végeredményt - a vereség ellenére - kedvezőnek tartom, hiszen a francia válogatott, tetszik vagy sem, klasszisokkal jobb csapat a miénknél. A találkozó egészét nézve ezt bizonyították is a vendéglátók. Ami viszont még fontosabb: a metzinél Izlandon sokkal fontosabb fellépés vár ránk. Ha törik, ha szakad, nyernünk kell."


Balog Zoltán, az FTC utólag behívott védője volt a következő a sorban.
Az újonc látványos feladatot kapott: neki kellett követnie a lotaringiai éjszaka második legnépszerűbb francia labdarúgóját (az abszolút "uralkodó", a karrierjét Metzben meglódító Robert Pires pályára sem lépett, mi több, a rivális keretében sem kapott helyet, mégis az ő nevétől volt hangos hosszú perceken át az aréna), Djibril Cissét.

"Felkészültünk a franciákból, tudtuk, hogy képzettebbek, gyorsabbak nálunk, mégis túlságosan átadtuk nekik a területet az első félidőben, amelyben tökéletesen kirajzolódott a két csapat közti tudáskülönbség - mondta a Ferencváros játékosa. - Egyfelől örülök, ha kellemes meglepetést okoztam bemutatkozásként, másrészt viszont a vereség miatt szomorú vagyok. A szünet utáni produkció miatt emelt fővel jöhettünk le a pályáról, de én komolyan hittem abban, hogy meglepetést szerzünk Metzben. Mit mondhatnék Djibril Cisséről? Először is: gólt szerzett… Igaz, ha jól emlékszem Huszti Szabolcsról pattant elé a labda, és ezt nem tudtam kellően gyorsan lereagálni.

Másodszor: sokkal nívósabb bajnokságban szerepel, mint én, és az ebből adódó különbséget testközelből érzékelhettem. Felemelő érzés volt a válogatott mezét magamra ölteni, remélem, legközelebb is bizonyítási lehetőséget kapok. A második félidei teljesítményünket megismételve elhozhatjuk a három pontot Izlandról." ---- Két helyzet - egy gól. Pontosabban egy helyzet - egy gól, tekintve, hogy a második játékrész derekán Jean-Alain Boumsong az utolsó pillanatban szenzációs becsúszással mentett a rövid saroknál menetrendszerűen érkező, szintén méterekről berepülő Kerekes Zsombor elől.

- Még Magyarországon, az indulás előtti napon elmélkedett afelett, hogy a tavasszal igencsak siralmas volt a helyzetkihasználása.
- A tendencia szerint a hetvenkilencedik percben a kapusba vagy a kapu mellé kellett volna rúgnom a labdát, emiatt az öltözőben kicsit frocliztak is néhányan - mondta a magyar csapat gólszerzője, a bajnok Debrecen támadója. - Hála Istennek sikerült a megfelelő megoldást választanom, és a kivitelezésbe sem csúszott hiba. A jövőt illetően ez az irány.
- A kispadról milyennek ítélte az első félidőt?
- Sokkal jobbak voltak a franciák, ez tény, ám elképesztő pechsorozat végén kaptuk a gólokat. Többet nem is mondanék, kívülről másként éli meg az ember az eseményeket.

- A folytatás?
- Okosabban futballoztunk, ha kellett, határozottan, de nem durván odaléptünk - biztonságos távolságban tartottuk őket a kapunktól. Többnyire… Ilyen szenzációs hangulatban, ilyen pályán, ennyi néző előtt felemelő érzés játszani, na meg persze gólt rúgni.
- Eszébe jutott valami, amikor látta: Grégory Coupet-nak nincs esélye a hárításra?
- Két dolog is. Először az ilyenkor ösztönös "Bent van!" villant be, aztán rögtön arra gondoltam, hogy menni kell tovább, mert ez a találat még mindig csak a vereség kozmetikázásához elég.

- Egyéb észrevétel?
- Örülök, hogy az esetek zömében sikerült megtartanom a labdát, ez legalább olyan fontos eleme a játéknak, mint a gól. Nem volt titok előttünk, hogy a franciák gyorsabbak, technikásabbak, mint mi, márpedig ezt valamilyen módon kompenzálnunk kellett. A harcosság maradt a fegyverünk, és én, úgy érzem, harcoltam is.
- Nem érzékelte, hogy - akár az első játékrészből kifolyólag - némiképp lebecsülték volna önöket a franciák?
- Ezzel soha nem foglalkozom. Ha esetleg tényleg lefitymáltak minket, az egyébként is az ő bajuk. ---- - Meglepődött a csere kapcsán?
- Maradjunk annyiban: váratlanul ért, a kapitányra egyáltalán nem jellemző ez a húzás - mondta Fülöp Márton, az angol Premier League-ben érdekelt Tottenham Hotspur kapusa, akit a szünetben Lothar Matthäus bedobott a mély vízbe: 2-0-s francia előnynél, kiábrándító első félidőt követően Király Gábort váltotta a gólvonalon. - Igyekeztem a legjobb tudásom szerint gyorsan ráhangolódni a mérkőzésre.
- Sok ideje nem volt az akklimatizálódásra, alig valamivel a fordulás után a meccs védését kellett bemutatnia Djibril Cissé lövésekor. Pazar kezdet volt.
- Köszönöm a dicséretet.

- A szünet alatti bemelegítést megelőzően Király Gábor odament önhöz…
- …és mondott valamit.
- Titok, hogy mit?
- Sok sikert kívánt, ami meghatott, és ellátott néhány hasznos tanáccsal, ami viszont szigorúan kettőnk között marad.
- Szakmai tanáccsal?
- Igen, de ennyi legyen elég. Egy Európa-klasszis kapus nyomdokaiba kellett lépnem Metzben, ami egyfelől feldobott, másrészt magas mércét állított elém. Megjegyezném, Király Gábornak, akárcsak Rabóczki Balázsnak rengeteget köszönhetek, mindketten amiben csak tudnak, a segítségemre vannak.

- Némi idegesség a negyvenhatodik percben? Vagy nyoma sem volt önben feszültségnek?
- Az első pillanattól az utolsóig jól éreztem magam a kapuban, a kifutáskor is biztos voltam, talán egy alkalommal, egy keresztlabdára ki kellett volna lépnem.
- Mire számít a szombatot illetően?
- Jó esélye van a csapatnak a második, továbbjutást jelentő hely megszerzésére…

- Hogyan?!
- Elnézést, én az utánpótlás-válogatottra gondoltam. Oda tartozom. És pénteken játszunk…
- Ezek szerint fel sem merül önben, hogy az A-keretnél ismét számításba kerülhet a neve, sőt előfordulhat, hogy Lothar Matthäus önt is jelöli a vb-selejtezőt vívó csapatba?

- A kapitány joga a döntés.
- A tavasszal a Tottenham kölcsönadta a harmadik vonalban viaskodó Chesterfieldnek. Marad vagy klubot, netán osztályt vált?
- A Chesterfield marasztal, és habár még nem látom pontosan, mit hoz a jövő, ha tehetem, eggyel magasabb szinten bizonyítanék. Persze a legfontosabb szempont az, hogy állandó játéklehetőséghez jussak, hiszen sokat kell még tanulnom. De az idő nekem dolgozik…