Adyliget: a visszatérő vendég

- Sok minden változott errefelé az elmúlt élvtizedben?
- A főépület még nem állt, az biztos - felelte Vincze Ottó. - A környék is kiépült, korábban nem láttam annyi hétvégi házat, mint most. A levegő viszont ugyanolyan jó, mint volt tíz esztendeje. Kész felüdülés beleszippantani.

- Ahogy hallom, rá is fér önre a tiszta levegő.
- Meghűléssel bajlódom, de nem nagy ügy. Csak vigyáznom kell magamra, ez magyarázza például azt is, hogy hiába edzünk szikrázó napsütésben, én sapkával a fejemen rohangálok. Otthonról pedig hoztam magammal egy biolámpát, a szakértők állítják, az is jót tesz nátha ellen. Azért bízom benne, hogy egy-két nap múlva már nem lesz szükségem a "védőfelszerelésekre".
- Aki játszani akar, annak, Lothar Matthäust idézve, minimum százszázalékos állapotban kell lennie. Márpedig a kapitány azt állítja, egy-két labdarúgója már most tompának, lassúnak és fáradtnak tűnik…
- Talán emlékszik a bajnoki rajt előtt tett nyilatkozatomra, amikor úgy fogalmaztam: a felkészülés során támadt problémák miatt - úgymint a pályagondok - badarság lenne minőségi futballt elvárni a szezon elején. Ez sajnos beigazolódott az eddig eltelt három fordulóban, de természetesen azon vagyunk, hogy lehetőleg már legközelebb javítsunk. A kört egyébként leszűkíthetem: eddig nekem sem ment úgy a foci, ahogy azt elvárom magamtól. Most abban bízom, hogy a nagy meccsek a hangulata mindig feldob, a játék is jobban megy…
- Ezek szerint a magyar-bolgár elég nagy meccs.
- De még mekkora! Pályafutásom egyik legfontosabb mérkőzése lehet. Nem túlzás, egész életemben egy ilyen jellegű összecsapásra készültem.

- Még öt nap - vagy már csak öt nap. Nem nyomasztja?
- Ha harmincéves fejjel nyomasztana egy találkozó, akkor az nagy baj lenne. Sokkal inkább komoly kihívásnak tekintem a selejtezőt, amelyen - de ez gondolom, az imént elmondottakból is kiderült - mindenféleképpen játszani szeretnék. Ha a helyzet úgy kívánja, akár balhátvédként is.
- A középpályán minden bizonnyal jobban érezné magát… A táborozás első napján Lothar Matthäus már "behívatta", netán azt is elárulta, milyen szerepkörben számít önre?
- Ha hiszi, ha nem, a fociról szinte szó sem esett. A szakvezető inkább arra volt kíváncsi, milyen a hangulat a csapaton belül, és mint "veteránt" engem faggatott.
- Publikus az, hogy mit felelt?
- Azt, hogy jó. S hozzátettem, bízom benne, hogy a Megyeri úton még jobb lesz. Erről persze elsősorban mi gondoskodhatunk majd.

- Nem zavaró a nagy elzártság?
- Egyelőre nem, de majd kedden is kérdezze ezt meg… A viccet félretéve: az a jó itt fent a hegyen, hogy kizárólag a futballra kell koncentrálnunk. Még a tévéműsorok sem nagyon terelik el a figyelmünket, ugyanis olyan kis készülékek vannak a szobákban, hogy alig lehet látni azokat…
- A kapitány még valamit hiányolt az elmúlt időszakban: az öszszetartást az együttesen belül.
- Mivel ő nemcsak edző-, hanem a múltjából fakadóan játékosszemmel is figyel minket, bizonyára jól érzékeli a helyzetet. Ha valóban azt akarjuk, hogy sikeresek legyünk, akkor egymásért kell küzdenünk. Úgy sejtem, még a szobabeosztás is azt a célt szolgálja, hogy minél jobban összekovácsolódjon a társaság. Én például Lőw Zsolttal, Bodnár Lászlóval és Hajnal Tamással kerültem egy fedél alá, ők sosem voltak még a "hálótársaim", de sebaj, remekül megvagyunk.

- A riválisról már beszéltek? Nem a szobában, persze.
- Ahhoz még korán van. Maga a meccs viszont gyakran téma.
- A konklúzió?
- Mindenki sokat remél magától, ennek megfelelően a vereségre nem is gondolunk.
- A döntetlenre?
- Nem rossz, csakhogy én még annál is jobbat tudok…