Az a fantasztikus Gera-ollózás

A válogatott selejtezőinek történetéhez szervesen kapcsolódnak – természetesen – az előzmények, így az a tavaly tavaszi, olykor gyötrelmekkel járó felkészülési időszak, amelynek nehéz pillanatai és olykor fájdalmas eredményei ellenére a kapitány szerint rendkívül hasznos volt a folytatás szempontjából.
"Szükségünk volt az ekkor játszott felkészülési mérkőzésekre – kezdte naplószerű értékelését Gellei Imre. – Még akkor is ezt mondom, ha akadt közöttük néhány olyan is, amelyre a játék és az eredmény miatt sem kellemes visszaemlékezni. Ezeken a találkozókon alakult ki azonban az a keret és az a játékrendszer, amelyet azután az Európa-bajnoki selejtezőkön alkalmazhattunk. Itt is köszönetet kell mondanom azoknak (a szurkolóknak, a vezetőknek, a médiában dolgozóknak), akik hittek a csapatban az építkezés kezdeti szakaszában is, amikor az eredmények ezt még nem feltétlenül indokolták. A felkészülés jegyében öszszesen nyolc hivatalos nemzetközi válogatott mérkőzést játszhattunk (továbbá egy nem hivatalos edzőmérkőzést és ligaválogatott találkozókat), s a sorozat végére érezhettük úgy, hogy kialakult az a csapatunk, amellyel nekivághatunk a kvalifikációs sorozatnak.”

Posztok és kulcsjátékosok

A nyolc meccsen három győzelem, egy döntetlen és négy vereség született, a tendencia azonban javuló volt. A selejtezők előtti utolsó két, nemzetek közötti mérkőzésen, a spanyolok és az izlandiak ellen már bravúrnak számító eredményeket ért el a válogatott (1–1 és 2–0), s jól is játszott, főként a második félidőben. Az izlandiak ellen már csaknem teljes mértékben azok a futballisták szerepeltek címeres mezben, akik eztán a selejtezőkön is az együttes gerincét alkották, s immár a válogatott alapfelállása is kialakult a kapitány feljegyzéseinek tanúsága szerint.
"A korábban próbált négy, négy, kettes hadrendben azt tapasztaltuk, hogy az ellenfelek túl gyorsan átjátsszák a középpályát, nem elég stabil a védekezésünk, kevés labdát szerzünk, és így nem lehettünk eredményesek. Izlandon már a játék szerkezetét és a csapat összetételét is a kezdődő selejtezők jegyében alakítottam, a második félidőben az a csapat játszott, amely azután Svédországban kezdett. Itt már inkább három, öt, kettesnek, avagy három, négy, egy, kettesnek nevezhető rendszerben játszottunk. Röviden szólnék az egyes posztok sajátosságairól… A mindenkori kapusunkkal szemben az általánosságokon túl fontos elvárásom, hogy lábbal is tudja kezelni, irányítani a labdát, valamint hogy szóval is irányítsa, szellemi vezérként vezényelje hátulról a védelmet, a csapatot. Király Gábor, a csapatkapitányunk kitűnően alkalmas erre a feladatra, ráadásul óriási bravúrjai is voltak a selejtezőkön, de a mindig ugrásra kész Babos Gáborban ugyanúgy megbízom. Az új rendszerbe olyan belső védőket kerestem, akik »futballozni is tudnak«, így alakult ki az Urbán Flórián, Dragóner Attila, Gyepes Gábor trió. A sérült Gyepes Gábort később Juhár Tamás, majd Szekeres Tamás helyettesítette, Urbán Flóriánt pedig Bódog Tamás. Azután két olyan szélső középpályásra volt szükség, akik alkalomadtán a védelem negyedik emberévé válnak, ugyanakkor fáradhatatlanul törnek előre a széleken, és részt vesznek a gólhelyzetek előkészítésében is. A bal oldalon a korábbi utánpótlás-válogatott játékosom, Lőw Zsolt vívta ki magának a helyet a kezdőcsapatban, míg a jobb oldalon – éppen az izlandi meccstől kezdve – Fehér Csaba lett az első számú ember. Bodnár László és Böőr Zoltán is szerepelt ezen a poszton). Fehér Csaba Stockholmban játszotta át remekül az ellenfél védelmét, és készítette elő Kenesei Krisztián gólját, míg Lőw Zsolt erőszakos elfutása és beadása kellett ahhoz, hogy itthon Szabics Imre fejesével egyenlítsünk Lettország ellen. Fontos a két szűrő középpályás szerepe is, akiknek megint olyan játékosoknak kell lenniük, akik nemcsak megállítják az ellenfelek rohamait, de képesek jó helyre passzolni, ellentámadást indítani a megszerzett labdákkal, és távoli lövésekre vállalkozni. Ebben a szerepben a rutinos, a válogatottba öt esztendő után visszatérő Lipcsei Péter – aki Izland ellen játszott újra először –, no és Dárdai Pál – emlékezhetünk, ő távolról talált be Reykjavíkban – bizonyult alkalmasnak. Csapatunk játékmestere a két csatár mögött helyezkedő Lisztes Krisztián, aki Izlandon csereként állt be, azóta azonban kimozdíthatatlan az együttesből, és egyre javuló teljesítményt nyújt. Csatáraink – a poszt természetéből fakadóan – váltogatták egymást a legsűrűbben. Izlandon Kenesei Krisztián és Fehér Miklós kezdett, de bejött a később kezdőemberré váló Tököli Attila, és már a keret stabil tagja volt Gera Zoltán is.”

Izlandon összeállt a csapat

Nos, e hosszabb lélegzetű elemzés roppant tömören foglalja össze mindazt, amit a válogatott kialakításáról tudni érdemes. Gellei Imre (bár sok kritikát kapott ezért) nem félt változtatni sem, és a kritikusabb eredményt, illetve játékot hozó mérkőzések után jó érzékkel tért vissza a rutinosabb labdarúgókhoz.
"Örülök, hogy ismét rátaláltam olyan egyéniségekre, mint Lipcsei Péter vagy Urbán Flórián, és a középkorosztály, a többnyire az atlantai olimpiai csapatból vagy abból a korosztályból való alapemberek mellé felnőtt több játékos a korábbi U21-es válogatottamból. Gyepes Gábor, Lőw Zsolt, Gera Zoltán, Bodnár László nevét említem itt, avagy a később meghívott Szabics Imréét. Az Izland elleni találkozó a terveinknek megfelelő főpróba volt a tavaly októberi stockholmi fellépésünk előtt, mind játékerő, mind játékstílus, mind pedig az éghajlat szempontjából megfelelő ellenfelet választottunk és győztünk le. Itt éreztem először azt is, hogy morálisan együtt van a csapat, hogy olyan közösség alakult ki, amelyik hisz a sikerben. Eddig a mérkőzésig negyvenöt futballistát próbáltam ki a válogatottban, a selejtezők egy esztendeje alatt pedig már csak huszonöten fordultak meg a keretben, ami, azt hiszem, jelez egyfajta stabilitást.”
Utólag talán kijelenthető, hogy jól okoskodott a magyar küldöttség (és tagjaként a szövetségi kapitány), amikor a 2004-es Eb 4. selejtezőcsoportjának programegyeztető értekezletén ragaszkodott ahhoz, hogy a legerősebb ellenfelek egyikével kezdhessen válogatottunk, méghozzá idegenben. Így lett az első ellenfél Svédország csapata Stockholmban…

Bravúr Svédország ellen

"Persze a programegyeztetés napján még nem tudtuk, hogy már érkezésünkkor mindenki gratulál majd nekünk – aznap repítette ugyanis világgá a svéd sajtó a hírt: Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat… Nos, gratulálók a meccs után is akadtak, hiszen sikerült meglepnünk a világbajnokságon a legjobb tizenhat csapat közé jutó, kiváló svéd válogatottat. Már a mérkőzés ötödik percében vezetést szereztünk és hatalmas erőfeszítésekre késztettük a negyvenezer néző által űzött hazai csapatot, amely csak a hetvenötödik percben tudott egyenlíteni. Mindenki igazságosnak tartotta a döntetlent, csapatunk védekezésben rendkívül fegyelmezettnek és egységesnek bizonyult, támadásban pedig sokszor ötletesnek és veszélyesnek. A gólok mellett volt még egy fordulópontja a meccsnek az első félidő közepe táján. A kiélezett küzdelemben ugyanis ekkor kezdtük elveszíteni a fejünket, tizenhárom perc alatt három játékosunk is sárga lapot kapott, s ez nem ígért jó folytatást. Szerencsére azonban – részint határozott felszólításomnak, részint a játékosok rutinjának és mentális erejének köszönhetően – a folytatásban igyekeztünk elkerülni a játékvezető haragját, s ennek következtében mi már nem, a svédek azonban háromszor is sárga lapot kaptak… A csapat minden tagja erőn felül teljesítve, kitűnően játszott Stockholmban, de külön említem Király Gábor bravúrjait, és azt, hogy Gyepes Gábor többnyire remekül semlegesítette az Arsenal sztárját, Fredrik Ljungberget. Az azóta lejátszott mérkőzések bizonyítják igazán, mennyire értékes a Stockholmban szerzett egy pont, ma már tudjuk, hogy például a lengyel válogatott három nullás vereséget szenvedett ugyanott, mi több, eddig sem otthon, sem idegenben nem kapott gólt a svéd csapat egyetlen más ellenfelétől sem, csak tőlünk…”
Rendhagyó naplójában a kapitány ezután a San Marino elleni első fellépés tapasztalatait összegzi. Stockholm után négy nappal következett az újabb feladat – Gera Zoltán emlékezetes parádéjával. Az új kvalifikációs rendszerben a legtöbbször dupla megméretés vár a csapatokra, azaz négy-öt nap alatt kell két meccset játszani. Ez bizonyos esetekben sokkal nagyobb igénybevételt jelent, másfajta előkészületeket igényel, mintha egyetlen összecsapásra kellene ráhangolódnunk, fizikailag, taktikailag felkészülnünk. Ez esetben némiképp szerencsének mondható, hogy az idegenbeli, pokolian nehéz feladat után hazai találkozó következett a szerényebb képességű San Marino ellen. Azt azonban tudnunk kellett, hogy ha lebecsüljük az ellenfelet, akkor elbuktunk! Nem csak a futball örök törvényszerűsége miatt – vagyis aki alábecsüli ellenfelét, azt megbünteti a sors –, de azért is, mert a magyar futball számos szomorú tapasztalata figyelmeztetett bennünket: sokszor a leggyengébb ellen a legnehezebb motiváltan, eredményesen játszani. Előzetes óvatosságunkat igazolta is a Megyeri úti meccs első félideje, amikor hiába játszottunk nyomasztó fölényben, nem sikerült betalálnunk a vendégek kapujába, ez pedig az ilyen meccseken percről percre nehezebb. Persze ennek ellenére sem volt kétségünk afelől, hogy előbb-utóbb feltörjük a védelmet, de a végül is fölényes győzelemben kulcsszerepet játszott a szünetben beálló, s mesterhármast elérő Gera Zoltán. Az első gól több szempontból fontos találat volt. Egyrészt feloldotta a csapat görcsösségét, s többé nem volt kérdés, hogy megnyerjük-e a meccset; másrészt ez volt Gera Zoltán első találata a válogatottban, és ehhez képest főleg nagy szó, hogy az Eurosport tévécsatorna az egész európai selejtezőforduló legszebb góljának választotta. Ez nem csoda, hiszen effajta ollózásos, felső sarkos gólt tényleg csak ritkán lehet látni, s a legszebb futballélmények közé tartozik. Ennél is nagyobb bravúr, hogy Zoli a gólját rögtön megtoldotta még két találattal, amelyek közül az egyik – a bal lábbal lőtt, felső sarkos bomba – ugyancsak felkerült a hét legszebb európai góljainak listájára.”

Az alábbiakban a szövetségi kapitány által is említett fontos mérkőzések – így a spanyolok, az izlandiak, a svédek és a san marinóiak elleni találkozók – összeállításai szerepelnek.

MAGYARORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 1–1 (0–0)
2002. augusztus 21., Puskás Ferenc-stadion, 20 000 néző. Vezette: Fleischer (német)
MAGYARORSZÁG: Király – Urbán (Korolovszky, a szünetben), Dragóner, Gyepes – Bodnár, Sebők (Fehér Cs., 60.), Miriuta, Lőw (Halmosi, 78.)– Lisztes (Böőr, a szünetben), Gera (Fehér M., a szünetben) – Tököli (Kenesei, 63.). Szövetségi kapitány: Gellei Imre
SPANYOLORSZÁG: Casillas (Ricardo, a szünetben)– Puyol, Garcia Calvo (Aranzabal, 61.), Marchena (Juanito, a szünetben), Raúl Bravo – Mendieta (Joauquín, a szünetben), Xavi, Orbáíz (Sergio, 61.), Vicente – Morientes (Tamudo, a szünetben)– Raúl (Valeron, a szünetben). Szövetségi kapitány: Inaki Sáez
GÓLSZERZÔ: Tamudo az 55., Miriuta a 72. percben

IZLAND–MAGYARORSZÁG 0–2 (0–0)
2002. szeptember 7., Reykjavík, Laugardalsvöllur-stadion, 4000 néző. Vezette: Maisonlahti (finn) IZLAND: B. Kristinsson – Gunnarson, Sigurdsson, Hreidarsson, Vidarsson – Karl, R. Kristinsson, Ingimarsson (Thórarinsson, 92.), H. Jónsson (Baldvinsson, 63.)– Gidjohnsen, Dadason (Gudnason, 63.). Szövetségi kapitány: Atti Edvaldsson MAGYARORSZÁG: Király – Urbán, Dragóner, Gyepes – Fehér Cs., Dárdai (Kabát, 91.), Lipcsei (Molnár B., 85.), Miriuta (Lisztes, a szünetben), Lőw – Kenesei (Böőr, 74.), Fehér M. (Tököli, a szünetben). Szövetségi kapitány: Gellei Imre GÓLSZERZÔ: Lőw a 80., Dárdai a 90. percben

SVÉDORSZÁG–MAGYARORSZÁG 1–1 (0–1)
2002. október 12., Európa-bajnoki selejtező, Stockholm, Rasunda-stadion, 35 084 néző. Vezette: Stark (német)
SVÉDORSZÁG: Isaksson – Mellberg, Jakobsson, Mi. Svensson, Antonelius (M. Jonson, 67.) – Alexandersson (Källström, 58.), Linderoth, A. Svensson, A. Andersson – Ibrahimovic (Allbäck, 76.), Ljungberg. Szövetségi kapitány: Lars Lagerbäck, Tommy Söderberg
MAGYARORSZÁG: Király – Urbán, Dragóner, Gyepes – Fehér Cs., Lisztes, Lipcsei, Dárdai, Lőw – Tököli (Fehér M., 59.), Kenesei (Gera, 69.). Szövetségi kapitány: Gellei Imre
GÓLSZERZÔ: Kenesei az 5., Ibrahimovic a 75. percben

MAGYARORSZÁG–SAN MARINO 3–0 (0–0)
2002. október 16., Európa-bajnoki selejtező, Megyeri út, 8000 néző. Vezette: Orrason (izlandi)
MAGYARORSZÁG: Király – Urbán, Dragóner, Gyepes – Fehér Cs., Lipcsei, Lisztes (Miriuta, 86.), Dárdai (Fehér M., 78.), Lőw – Tököli, Kenesei (Gera, a szünetben). Szövetségi kapitány: Gellei Imre
SAN MARINO: Gasperoni – Valentini (Zonzini, 84.), Albani, Bacciocchi, Gobbi, Gennari – Mi. Marani, Moretti (R. Selva, 55.), Muccioli (Montagna, 73.), Vannucci – A. Selva. Szövetségi kapitány: Gianpaolo Mazza
GÓLSZERZÔ: Gera a 49., a 60., a 88. percben