Sándor Tamás: A tulajdonosoknak az én nevem semmit sem mond

– Hogy telik a nyara? Nagyon unalmas futball nélkül?
– Jövünk-megyünk a családdal, túl sok pihenő így sincsen – felelte lapunknak adott interjújában Sándor Tamás, akit a szurkolók minden idők legjobb debreceni futballistájának választottak. – Május végén Szicíliában voltunk, ezekben a napokban Tiszafüredre megyünk baráti társasággal, és szeptemberben is szeretnénk még elutazni valahova. Az elmúlt napokat pedig Pakson töltöttük, a lányunk ott él, unokáztunk kicsit.

– Ha már szóba került… Kinyik Ákos, a paksiak rutinos védője a veje. Sokat beszélgetnek a futballról?
– Ákos most nem volt otthon, edzőtáborba utazott a csapattal. Ha együtt vagyunk, természetesen szóba kerül a futball, de nem ez az örök témánk. Rendes fiú, jobb párt nem is kívánhattam volna a lányomnak.

– Ilyenkor nyáron a strandon azért lábtengózik néha?
– Strandra elvétve járok, azonban kispályán még mindig játszunk a régi társakkal. Orvosi cég szponzorálja a csapatunkat, szoktam is mondani, ebben a korban éppen jó mecénás állt be mögénk, mennek az évek, ha valakivel baj van, rögtön tudnak segíteni… Dombi Tibi, Madar Csabi, Kerekes Zsombor, Ibrahima Sidibe, jó kis brigádunk van.

– Valóban nem rossz névsor. Veretlenül nyerik a bajnokságokat?
– Sorozatban tizedik éve mi vagyunk a bajnokok, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az öregfiúk között indulunk. Az első ligában is megállnánk a helyünket, de sokszor nehezen jövünk össze, épphogy csak ki tudunk állni. Arról nem is beszélve, hogy így legalább sikerélményünk van, elbotorkálunk még a pályán, mert focinak ezt már nem nevezném.

– A közelmúltban a szurkolók minden idők legjobb debreceni futballistájának választották. Nem bántja, hogy nem számítanak önre korábbi  klubjánál?
– Most erre mit mondjak?! Sokkal jobban bánt, hogy a megyében egyre inkább leépül a labdarúgás. A Loki és a DEAC mellett nincs jelentős csapatunk. A megyében persze vannak, de a mi időnkben az NB II-ben is több környékbeli csapatot lehetett találni. Itt volt a Kaba, a Hajdúnánás, a városban meg még létezett a Debreceni Kinizsi is.

– Ha most fogadnia kellene, hogy Sándor Tamás lesz-e még a Debrecen vezetőedzője, vagy sem, mire tippelne?
– Szerintem ennek már nincs realitása. Már csak azért sem, mert más irányba indult a debreceni labdarúgás. Egyre kevesebb a magyar a klubnál, évről évre cserélődnek a tulajdonjogok, hányadrészek, nemcsak én, a városban a legtöbben nem értik, mi zajlik a Lokinál. A jelenlegi tulajdonosoknak az én nevem már semmit sem mond. A mi időnkben Szima Gábor volt a klub első embere, vele a mai napig tartom a kapcsolatot. Ő volt az utolsó mohikán, aki a saját pénzét tette a futballba. Szóval szeretnék edzős­ködni, hiányzik a munka, de órákat ingázni már nincs kedvem.

– Ha tegyük fel, a Zalaegerszeg keresné, nem is vállalná?
– Az más! Alacsonyabb osztályban nem vállalnám az ingázást, de jelentős kihívás miatt összepakolnék és költöznék.

– Mit szól a „magyarszabályhoz”?
– A mi időnkben kis túlzással mindenki debreceni kötődésű volt, nem volt szükség ilyen intézkedésekre. A tizenkét csapatos NB I-ben nyilvánvalóan sokkal nehezebb fiatalokat betenni, hiszen eredménykényszer van, nem gondolom, hogy a magyarszabály ezt orvosolni tudja. Az egyetlen kötelezően előírt fiatal ott lesz a pályán, de a többi helyre alighanem összevásárolnak az országból rutinosabb magyar játékosokat, és ők játszanak. Az más kérdés, hogy a fiatalok közül sokan nem is szolgálnak rá, hogy beállítsák őket a csapatba. Szerintem korábban sokkal több tehetséget lehetett találni egy korosztályon belül. A serdülők között nem én voltam a legjobb a csapatban, ám a sors úgy hozta, hogy sok nálam tehetségesebb csapattársamból nem lett profi futballista. Debrecenből az ifjúsági válogatottakba is négyen-öten jártunk rendszeresen egy korosztályból, sok kiemelkedő képességű játékosunk volt. Igaz, akkoriban mindenki focizni akart, nem volt ennyi lehetőség, mint a mostani gyerekek számára.

– Az NB I-ben öt keleti csapat is szerepel a mezőnyben, a DVSC mellett a Diósgyőr, a Kisvárda, a Nyíregyháza és a feljutó Kazincbarcika is azt a régiót képviseli. Örül neki?
– Jobban örültem volna, ha a mi időnkben van ennyi csapat a keleti országrészből. Nem kellett volna annyit buszoznunk. Az életemet meguntam, annyit ültünk a buszon. Sopron, Kaposvár, Zalaegerszeg, és még sorolhatnám. Egyik sem volt rövid túra. A többiek kártyáztak órák hosszat, én inkább zenét hallgattam. Egyébként tényleg jó, hogy ilyen sok a keleti együttes az élvonalban, már csak akkor lennék boldogabb, ha a nagyobb városok csapatai jutottak volna vissza, mint a Szeged vagy éppen a Békéscsaba.

– A feljutó Kazincbarcikáról mi a véleménye? Esélytelen a bennmaradásra?
– Esélytelennek azért nem nevezném, de nagyon nehéz idénye lesz. Láttam a csapatot többször is a közelmúltban, mostanában igazolgat magyar játékosokat, külföldieket, kicserélődik az NB II-es keret. Kuttor Attilát jó edzőnek tartom, a Mezőkövesdből is ütőképes együttest rakott össze. De a mezőnyben két csapatot kivéve senki sem mehet biztosra.

– Melyik az a két csapat? A Ferencváros és…
– …a Paks. Bognár György elképesztő csapatot faragott a magyar srácokból.

A 191 centiméter magas belső védő, Batik Bence 2024 tavaszán érkezett a Debrecenhez a Puskás Akadémiától, de mindössze öt bajnoki mérkőzésen léphetett pályára, mert a tavaly nyári felkészülés során megsérült. A felépülés a reméltnél jóval hosszabb időt vett igénybe, de a Loki harmadik ausztriai edzőmeccsén, a Cseh Kupa-győztes Sigma Olomouc ellen (1–3) csereként már beállhatott – a játékos a klub honlapjának a következőket mondta:  „Éppen egy éve sérültem meg, azóta két operáción vagyok túl. Elég hosszú idő telt el a kettő között, sokat kellett feküdnöm, speciális csizmát és mamuszt kaptam a második műtét után. Ilyenkor megedződik az ember, nagyon örülök, hogy most sikerült ezt a húsz percet lejátszanom, elég sok munkám van benne, úgyhogy innen már tényleg csak előre! Két sérülésem volt egész pályafutásom során, de összesen hat műtéttel járt, elég balszerencsés vagyok ilyen szempontból. Remélem, hogy a hátralévő tíz évben már elkerülnek a bajok.” A DVSC kerete nagy változáson megy át, egyelőre hét játékos távozott és csak kettő érkezett: „Mondhatni, én is új igazolás vagyok, s szeretnék minél többet segíteni a csapatnak. Ilyen jó közegben talán egyszer voltam pályafutásom során, jó a csapat tagjának lenni. Persze voltak nehéz napok, amikor a többiek mentek edzeni, én pedig a konditerembe vagy különedzésre, és főleg a meccsnapok nagyon kegyetlenek, ráadásul az előző idény nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Nagy átalakuláson megyünk keresztül, jelentős a mozgás a játékoskeretben. A szakmai stáb is sokat kísérletezik, úgy gondolom, nem állt még össze az a csapat, amelyik a bajnoki rajton kezd, de most mindenkinek megvan a lehetősége, hogy bebizonyítsa, milyen játékos – mindenki tiszta lappal indul.” A DVSC szombat este hazaért az ausztriai edzőtáborozásból, és a vasárnapi pihenő után hétfőn a pallagi edzőközpontban folytatja a felkészülést. A klub tájékoztatása szerint egy-két edzőmeccs vár még a csapatra a bajnoki rajtig, ám ezek helyszíne, időpontja, illetve az ellenfelek kiléte még nem publikus. B. Z.